Levéltári Szemle, 21. (1971)

Levéltári Szemle, 21. (1971) 1–3. szám - Szelei László: Hangfelvételek őrzése a levéltárakban / 3–7. o.

Röviden és összegezésszerüen válaszolva: általában ugyanaz, mint az iratanyaggal. Részletesebben kifejtve: a levéltár átveszi, szakszerűen kezeli és biztonságosan megőrzi a hanganyagot. A már állományban lévő hang-, anyagot - megfelelő segédletek által — kutatásra alkalmassá teszi* s biztosítja — a lehetőség szerinti legjobb - kutatási feltételeket. A történeti értékű" hanganyag általánosságban és túlnyomó többségében magnetofonszalagon van rögzítve, de előfordulhat •— pl. egyes tudományágakban /népzene, néprajz stb./ munkaeszközként - hanglemezen is. A hanganyaggal való külön foglalkozás azért szükséges, mert a hangot hordozó szalag, vagy lemez az irattól és egymástól nyersanyagában, formájában, s az információ nyújtás technikájában is eltér. Továbbiakban a magnetofonszalagra rögzített hanganyag őrzésére vonatkozó problémát tárgyaljuk egyrészt azért, mert jelen körülményeink és ismereteink szerint ez tekinthető elterjedtnek és nagy fejlődés előtt állónak, másrészt pedig ezzel kapcsolatban vannak már közvetlen gyakorlati tapasztalataink is. A hanganyag begyűjtéséről, nyilvántartásba vételéről, kezeléséről, tárolásáról, feldolgozásáról és kutatásáról szükséges az alábbiakban szólni. A hanganyag begyűjtése - pontosabban: gyarapitása — szélsőséges esetként: passziv és aktiv módon történhet. A kettő között van a köteles beszolgáltatás, de mivel ez nincs szabályozva, s egy levéltár e téren semmit sem tud tenni, a továbbiakban a levéltár által megvalósítható, már emiitett paszsziv és aktiv begyűjtésről lesz szó. Passzív módszernek tekintjük, ha levéltárunk illetékességi körébe tartozó intézményektől átvesszük a hanganyagot tartalmazó magnetofonszalagot, - kazettát, vagy hanglemezt. Ez a begyűjtés egybeeshet az iratanyag levéltári begyűjtésével, de elképzelhető, hogy technikai okok miatt /lehallgatás - legalább is szúrópróbaszerűen - és az ehhez szükséges technikai berendezés: magnetofon készülék, lemezjátszó/, ettől elkülönítetten bonyolódik le. Levéltárunk biztonsági okok miatt iratanyagtól függetlenül is vett már át hanganyagot és ezt az eljárást - mig a hanganyag nem válik az igazgatási munka szerves részévé - helyesnek is tartjuk. /Nem várjuk meg az 5 évenkénti levéltári átvételt, hanem közben is veszünk át hanganyagot./ Az aktiv hanganyag gyarapításon azt értjük, hogy egyrészt levéltári berend ezés"s1il~"

=:

"lnagnéTo^^ - a levéltárosok maguk vesznek fel hanganyagot, másrészt pedig megbízásukból, vagy felkérésükre — de a levéltár számára - mások készítik el a hangfelvételt, illetve mások által felvett és mások birtokában lévő magnetofon tekercsről a levéltár birtokába tartozó magnetofon tekercsre másoljuk át a hanganyagot. A magnetofonfelvétel lehet közvetlen, vagy közvetett. Közvetlen felvételröl beszélünk akkor, amikor az élőbeszéd "egyenes" felvételéről, vagy rádió, televizió műsorából való hanganyag átvételéről van szó. Közvetett felvételen - vagy "átiráson" - értjük azt az eljárást, amikor más személy által felvett magnetofontekercsről átjátsszuk a hanganyagot saját állományunkban lévő magnetofontekercsre. Mindkét eljárást igen jelentősnek tartjuk. A közvetlen felvételre külön felvételi tervet készitünk. Rendszeresen figyelemmel kisérjük a Magyar Tudományos Akadémián megrendezésre kerülő tudományos tanácskozások programját, s amelyek tárgyuknál, vagy az előadók tudományos életben betöltött szerepénél és kutatási eredményeinél fogva tudománytörtéheti jelentőségűek, ott megszervezzük a hangfelvételt. így olyan hanganyaghoz jut Levéltárunk, s rajtunk keresztül az utókor, amely sehol másutt nincs meg, s mint kortörténeti dokumentum, igen nagy jelentőségű. Sok esetben termékeny vitát lehet egy-egy előadás alkalmával rögzíteni. A felszólalók jelentős része a szakmához értően, de a "pillanat hatása alatt" mondja el véleményét. A hangfelvétel jobban érzékelteti azt a légkört, amelyben az ülés folyt, mint a napjaink gyakorlatában még elsődleges szerepet játszó jegyzőkönyv szövege. Az előhang jellemző a személyiségre, s ha az Írásos anyag és fénykép mellett a személy hangja is