Levéltári Szemle, 21. (1971)

Levéltári Szemle, 21. (1971) 1–3. szám - Szelei László: Hangfelvételek őrzése a levéltárakban / 3–7. o.

Szelei László: Hangfelvételek őrzése a levéltárakban A "...jelentős történeti értékű, bármely eljárással készült kép- és hangfelvételeket" az 1969.évi 27.sz.tvr

. előirásai szerint levéltári anyunak kell tekinteni, s védelemben kell részesíteni. Ezt az intézkedést^régóta vártuk, mert nem lehet számunkra közömbös, hogy milyen forrásanyagot őrzünk meg az utókor számára, hogyan, milyen módon tesszük "érzékelhetőbbé" korunk mindennapi életét és kiemelkedő, jelentős eseményeit. Az Írásos dokumentumok mellett nagy jelentősége van annak a levéltári anyagnak, amely fényképen vagy hangfelvételekkel mutatja egy intézmény vagy egy személy működését, ill, tevékenységét. A fénykép forrásértékéről, általában a fényképanyag levéltári gyűjtéséről, feldolgozásáról az 1969. évi uj levéltári jogszabályok megjelenése^ előtt ismertettük véleményünket, s Levéltárunknak ezirányu munkáját. /Erről a témáról kamarás István irt: Levéltári Szemle 1968.évi 3.sz. 567-572.p./ Újszerű feladatot jelent valamennyi magyar levéltár számára a hangfelvétel-anyag levéltári őrzése, kezelése. Ugy gondoljuk, helyes és szükségszerű, ha bevezetésként elméleti vonatkozásban - nem törekedve teljességre kifejtjük a hangfelvétel-anyag forrásértékének kérdését. Kiindulásként tisztázandónak véljük: milyen jellegű és értékű forrásanyag ez? . Alapvetésként megállapíthatjuk, hogy történeti forrás, ha alkalmas arra, hogy belőle a történeti valóságra következtessünk, vagy éppen általa tárjuk fel és ismerjük meg alaposabban a történeti valóságot. Lehet elsődleges és másodlagos jellegű történeti forrás. Elsődleges forrásanyag abban az esetben - ha az elhangzott beszéd - előadás, felszólalás, hozzászólás stb. - szövegének gépirata /kézirata/ nem maradt meg, nem található az iratok között; - szabadon előadott beszéd esetén előzetes fogalmazvány egyáltalán nem, vagy csak beszédvázlat volt; - a beszéd stb. szövege nem jelent meg teljes egészében nyomtatásban. Elsődleges forrásanyagnak tekinthető az a hanganyag is, amelynek szövegéről ugyan készült ismertetés, de ez nem tartalmazza a teljes /"szo szerinti"/ szöveget. Másodlagos forrásanyag a hanganyag akkor, ha a levéltár iratanyagában megtalálható a beszéd teljes szövege, vagy az a nyilvánosság számára hozzáférhető helyen /könyvben, folyóiratban, újságban/ nyomtatásban is megjelent.