Levéltári Szemle, 21. (1971)

Levéltári Szemle, 21. (1971) 1–3. szám - ADATTÁR - Centgraf Károly: Adalékok Vályi András földrajzi lexikonának keletkezéséhez: a 175 éve megjelent első magyar nyelvű földrajzi munka előzményei, forrásai és megírásának körülményei / 139–147. o.

is van... én mindenemet, sőt virágzott egészségemet is feláldoztam... rajtam könyörülni méltóztassék, hogy a harmadik kötetet uj teher nélkül ki— nyomtattathassam." rt

Jól tudom én azt, hogy Excellenciád az ilyen esedezésekkel minden felől ostromoltatik... el is akartam az alkalmatlankodást kerülni... egyedül az a reménység lelkesit Excellenciád méltóztatik rajtam könyörülni."/33? A munka során összejött szép gyűjteményét is felajánlja a gróf könyvtára számára/34-/, akinek anyagi támogatása végül is lehetővé tette a könyv megjelenését, ••.-.'. Nézzük magát a levelet: "Hogyha Excellenciád, mint a tudományi és nemzeti előmenetelnek^példás és legkegyesebb Jóltevője, szokott természeti nagy kegyelmessége szerént e fontos es valóban nevezetes Gyűjteményt, Bél Mátyásnak kézírásaival egyetemben elfogadni méltóztatik: valóban azt lehet majd mondani, hogy Magyar Országos legigazabban és tulajdonképpen leirva csupán Excellenciádnak igen becses Könyvtárjában lehet szemlélni. Mert mind a két gyűjteményben sok fontos nevezetességek vannak, melyek a nyomtatásba be nem férhettek és éppen ezek mintegy gyöngyei még a kézírásoknak." "Minekutána boldog emlékezetű Hercegprímás ő Eminenciájától az esedező oly igen szerencsétlenül megfosztatott, akinek parancsolatára e fontos gyűjteménynek összeszerkesztgeteséért az esedező mindeneket feláldozott és maga megerőltetésével is elkövetett: csupán Excellenciádnak hasonlíthatatlan kegyelméhez folyamodik és bizik, hogy azt aki Hazájáért és a közjóért^forrón törekedvén, magát a mostoha idők miatt mély adósságokba temette, és ujabb életet csupán e mindenkor becsben maradó Gyűjteményének kegyelmes elfogadása által reményiheti, sanyarú Ínségében elsüllyedve nem hagyja vigasztalás nélkül Excellenciád..." Végül, ha sokára is, néhány kivételével befutottak a megyék jelentései és véleményezései, és ezek a leírások is forrásai lettek a könyvnek./35/ Az elmondottak feltárják azokat a forrásokat, amelyek Vályinak munkába megírásakor rendelkezésre álltak. Fény derült arra is, hogy milyen^körülmények között dolgozott Vályi András, mennyi meg nem értésben volt része. "Vályi rövid tiz éves tanárságának második felében... minden szabad idejét és tehetségét kizárólag élete nagy müvének, Magyarország ^Leírás a. című földrajzi lexikonjának megírására fordította. Munkája az első kötet durva hibái mellett is úttörő mü volt, s mint az első magyar nyelven megjelent földrajzi munka még a külföldi tudományos körök érdeklődését is felkeltette. 73 6/ A kor magyar literátorai is elismeréssel adóztak Vályinak és a műnek. A lexikon első kötetének élén Barőti Szabó Dávid: "A meggyógyult Vályi Professzorhoz" című versét találjuk, valamint Nagy László: "Vályi András Urnák Magyar Országról irt Lexikonjához" c, verset. A második kötethez Virág Benedek irt szép, dicsérő verset./37/ Vályi a "Felséges Hazá"-hoz intézett - különnyomtatvány - ajánlásban ezeket mondja: "Leteszem... Felséges Haza! hivebb Fiaidat bájoló vidám Oltárod zsámolya előtt csekély, de hasznodra, s előmeneteledre készített Magyar Munkámat, melyben sokféle áldott vagyonyaidat, tulajdonságaidat^ volt viszontagságaiddal, a földes Uraságokkal és Lakosaiddal együtt lehetőképpen előadni törekedtem. Fogadd el azzal a kegyes megjutalmazó szívességgel, amilyen buzgó szorgalommal éretted én is mindenemet feláldoztam, sőt ezután is_ e fontos munkának tökéletesítéséért utolsó leheletemig törekedni fogok."./38/ 144