Levéltári Szemle, 21. (1971)
Levéltári Szemle, 21. (1971) 1–3. szám - IRATTÁRI MUNKA - Bálint Ferenc–Csipes Antal: A Békés megyei termelőszövetkezetek iratkezelése / 112–122. o.
- irattáros nem lévén - az egyes irodai dolgozók maguk végzik az utólagos kereséseket az irattárban, miközben a kiemelt iratok, iratcsomók pontos visszahelyezésére egyáltalán nem fordítanak gondot. A selej ( tezés >p _kérdése_ A súlyos irattári helyzetet az is elősegíti, hogy a tsz-ekben kevéssé ismerik a selejtezés szükségességét, a szabályos selejtezést. A vizsgált 30 gazdaság közül 26—ban ezideig soha semmiféle szabályos iratselejtezést nem végeztek. Nem számitottuk selejtezésnek a régi iratok válogatás nélküli kidobálását, megsemmisítését vagy az olyan iratrendezést, amely nem járt együtt selejtezéssel, összesen tehát 4 tsz-ben végeztek selejtezést, ebből 3 helyen az elmúlt két évben, 1 esetben pedig azelőtt történt meg. A selejtezést eddig mellőző 26 gazdaság közül a levéltári kiküldöttek felhívására 13—ban közeli határidőn belül megígérték a selejtezés lefolytatását azzal, hogy erről a Levéltárat időben' értesitik és a felajánlott segitséget igénybe veszik, A vállalt határidők már régen elmultak, de a selejtezés kezdetére vonatkozó értesítés sehonnan sem érkezett meg, mindössze 1 helyen számolták fel az irattárukban uralkodó rendetlenséget. A termelőszövetkezetek ilyen irányú passzivitására mi sem jellemzőbb, mint az, hogy az eddigi 4 selejtezés közül is 2 levéltári rábeszélés eredménye volt. A szabályszerű selejtezéssel szemben megmutatkozó passzivitásnak igen figyelemreméltó okai vannak. Két tsz-ben megfelelő útbaigazítást adó rendelet vagy útmutatás hiányára panaszkodtak, 9-nél a dolgozok "nem értek még rá" erre, 15 helyen pedig egyáltalán nem törődtek a kérdéssel. Tulajdonképpen mindössze két esetben figyelhető meg tehát pozitiv álláspont, mert az idő- és munkaerőhiányra hivatkozó 9 termelőszövetkezet egyike sem tanusitott szándékot egy mégoly távoli határidejű jövőbeni selejtezésre sem. Mint már említettük, egy-egy irattár esetenként kampányszerűen véghezvitt rendbetétele nem biztosítja az ott kialakitott rend folytonosságát. Ezt csak ugy lehetne megoldani, ha az irodai dolgozók közül valakit legalább mellékfeladatként megbíznának az irattári munkák felelős végzésével. Ilyen kezdeményezés a vizsgált tsz-ek közül csupán a Tótkomlósi Viharsarok Tszben történt, ahol tervük szerint a telefonközpont kezelőjét bizzák mapd meg napi 2-3 óra. erejéig az irattári teendők ellátásával. A 30 gazdaság közül tehát mindössze egyben látszik biztosítottnak az irattári kérdés megoldása, E kedvezőtlen aránynak természetesen az is oka, hogy a levéltári felvilágosítás előtt mindössze 2 tsz-ben tudtak arról, hogy létezik rendelet a levéltári anyag védelméről, E termelőszövetkezet egyikében minden bizonnyal ennek hatására, maguktól kezdeményezték a selejtezést. Megjegyezzük még, hogy levéltári szempontból nem sok köszönet van abban a gyakorlatban, ho^y valamely vezető beosztású tsz-dolgozó saját őrizetében tart levéltári értekü iratanyagot. A 30 tsz közül 5-ben fordult ez elő, viszont az illető vezetők a félretett iratanyagot vonakodnak levéltári őrizetbe adni, mivel — mint mondják - nekik is szükségük van rá. Az iratkezelés fontosságának felismerését csupán ott tapasztaltuk,ahol a termelőszövetkezetnek valamilyen okból érdekében állott, hogy régi irataik megtalálhatók legyenek. Remélhetőleg az irattári helyzet javulását is elő fogja segiteni a 20 éves fennállásukat nemrégiben ünneplő termelőszövetkezeteknek az a felismerése, hogy mennyivel élethübb és hitelesebb lett volna jubileumi beszámolójuk, ha azok összeállításánál legrégebbi irataik rendelkezésre álltak volna. 120
