Levéltári Szemle, 21. (1971)

Levéltári Szemle, 21. (1971) 1–3. szám - LEVÉLTÁRI TECHNIKA - Scholz Tamás: A légnedvesség mérése az Országos Levéltár raktáraiban / 98–111. o.

evakuált edényt feltöltik egy P nyomású gáztartályból ismert mennyiségű /mólszámu/ gázzal. Ebből a mennyiségből egy bizonyos részt elnyel az adszorbens, így az adszorpciós folyamat egyensúlyának beálltakor az adott hőmérsékleten az ismert térfogatú edényben maradt gáznyomás /p/ kisebb lesz, mint hogyha nem lenne az edényben adszorbens. Ha feltételezzük, hogy a gáz tökéletesnek tekinthető, akkor a P = n

. , Bl /6/ /V-m/d/ / ' ahol V = a mérőedény térfogatával, m = a behelyezett adszorbens tömege gban, d = az adszorbens valódi sűrűsége, R = egyetemes gázállandó, T = a hőmérséklet abszolút fokokban mérve, n = a bevitt gáz móljainak száma. A P-p nyomáskülönbségnek megfelelő n mólszám az adszorbeált anyag móljainak száma 2 /P-p/ . /V-m/d/ P /V~*/*L /7/ A képletben szereplő m/d hányados tulajdonképpen az adszorbens saját térfogata. Ennek meghatározása rendszerint igen nagy nehézségekbe ütközik. Az adszorbeált anyag mennyiségét elvileg az adszorbens felületének egységére kellene vonatkoztatni. Ennek megmérése szilárd felületeknél - különösen olyan porózus felületnél, mint a papir - igen nehéz feladat, és nagy hibalehetőséggel /30-50%/ terhelt. Ezért rendszerint ugy járnak el, hogy az adszorbeálódott mennyiséget az adszorbens 1 g-jára adják meg, az adszorbeátum móljaira vonatkoztatva, vagy gőzök esetében a megkötött folyadék ml-ben. így a fajlagos adszorpciót kapjuk meg: z =^r- . /«> n • adszorbeált mólok száma /megkötött folyadékmennyiség térfogata ml/, m = adszorbens tömege g-ban. A tapasztalat szerint a fajlagos adszorpció egyensúlyi értéke adott adszorbens-adszorbeátum párra a hőmérséklet és az egyensúlyi gáznyomás egyértelmű függvénye. Matematikailag megfogalmazva: Z = konst.f/p,?/ /9/ Ez az un, adszorpciós állapotegyenlet, melynek meghatározására ugy járnak el, hogy az egyik állapotjelzőt állandó értéken tartják és a másik változását mérik. Ha a hőmérsékletet tartják állandó értéken, akkor adszorpciós izotermákat kapnak /izoterm körülmények/. Ilyen adszorpciós izoterma sereget vesznek fel ugy, hogy különböző állandó hőmérsékleten mérik az adszorpció változását az egyensúlyi nyomás függvényében. Adszorpciós izobárokat akkor kapunk, ha a gáz egyensúlyi nyomását tartjuk állandó értéken, és a hőmérséklet függvényében merik az adatokat. Ha végül olyan p,T értékpárokat kötünk össze, melyekhez azonos Z érték tartozik, adszorpciós izosztéreket nyerünk. Ezeket azonban nem szükséges kimérni, az izoterm és izobár adatokból grafikusan megszerkeszthetők. 103