Levéltári Szemle, 20. (1970)

Levéltári Szemle, 20. (1970) 3. szám - KRÓNIKA - Degré Alajos: Horvát levéltáros konferencia: Dubrovnik, 1970. okt. 27–30. / 782–784. o.

egyházi, családi és múzeumi iratok nyilvántartásának kérdésével foglalkozott. A vita során elsősorban a nyilvántartás legegyszerűbb és leghatásosabb módját keresték. Danica Bozic spliti levéltáros foglalkozott a családi levéltárak rendezésével. Több referátum is foglalkozott a levéltári anyag közzétételének kérdésével. Vinkó Foretic dubrovniki levéltáros az eddigi forráskiadványokat foglalta össze Smiciklas-tól napjainkig, itt-ott kritikát gyakorolva a publikációra kiválasztott iratok jellege és a közzététel módja kérdésében. Az ezentúl készitendő kiadványokat külön vitatták meg a középkorra /XVIo századig/ vovatkozóan Jakov Stipisicnek és Miijen Samsalovicnak, a zágrábi történettudományi intézet munkatársainak, a XVI-XVIII, századra vonatkozóan Iván Filipovic zágrábi főlevéltárosnak, és a legújabb korra vonatko

;zóan Mariján Risticnek, a horvát munkásmozgalmi intézet igazgatójának előadásában. Külön érdeklődésre tarthat számot Bemard Stullinak a zágrábi Horvát Levéltár igazgatójának előadása a levéltári anyag értékeléséről és rendszerezéséről. A maga részéről csak a XIX. századi iratanyag rendszerezése terén szerzett tapasztalatairól számolt be. A hozzászólások főleg azt vitatták, hogy ez az értékelés sem a korábbi, sem a jelenkori iratok rendszerezésére nem alkalmas. Ebbe kapcsolódott bele Mikoleczky bécsi levéltárigazgató, azt panaszolva, hogy náluk a selejtezés egységes elveinek kialakítása még mindig nem történt meg; a velencei Tucci pedig arról adott számot, hogy a legjobb elvi szabályozás alapján sem lehet a selejtezést az irattermelő szervekre ráhagyni, mert nincs elég képzett, gyakorlott és megbízható emberük. Alulírott a magyar fond jegyzékek rendszeréről és a fondjegyzékek jelentőségéről szólt néhány szót. Számunkra a legérdekesebb referátum Mirko Androic varasai levéltárigazgatóé, a szövetség elnökéé volt, aki a levéltárak külföldi kapcsolatainak továbbfejlesztésére a következőket javasolta: folyóirat és kiadványcsere, levéltári tudományos dolgozók cseréje /kiküldetések/, levéltári információk cseréje, mikrofilmcsere, horvát levéltárosoknak külföldi tanfolyamokon, gyűléseken való részvétele, esetleges közös publikációk terve. Ez utóbbira példaként hozta fel, mint folyamatban lévő munkát, az olasz levéltárosokkal közös kiadványt az adriai kereskedelmi hajózás történetéről. Hozzászólásában Tucci azt fejtegette, hogy az egybehangolt kutatásokban mennyi a közös érdek, hiszen nemcsak az olasz levéltárakban található Horvátországra vonatkozó bő anyag, hanem Velence történetének is sok értékes forrása 783