Levéltári Szemle, 20. (1970)

Levéltári Szemle, 20. (1970) 3. szám - Dessewffy Sándor: Újabb Dessewffy családi iratok az Országos Levéltárban / 619–644. o.

A nemzetség vagyonban és tekintélyben egyaránt ^növekedett. Deziszló a tatárokkal szemben tüntette ki magát, s^a zászló megmentése érdekében elvesztett jobbkarját a család azóta cimerében viseli*András 1421-ben Pozsega vm alispánja; Pál 1447-ben a budai országgyűlésen Pozsega vm követe; Benedek bán. A török vész előtt már 7 vármegyére kitérjedő /birtokaik s számos váraik voltak, Ferenc Pozsega^vm főispánja, Frangepán Eufrosinától született fia pedig, János, 1525-ben nemességmegujitást, uj cimeradományt, birtokaira pedig^pallos-jogot nyer. János 1524-től Pozsega vm örökös főispánja s ezt 1527-ben Zápolyay, majd 1. Ferdinánd is megerősíti. A magyar kir. kamara elnöke, majd kir, főudvarmester.. Húsz éves hűséges szolgálata jutalmául s négy testvérének, négy végvári kapitánynak a török elleni küzdelemben való elestének ellensúlyozására elvesztett Pozsega vm-i birtokai ellenében megkapta I. Ferdinándtól a Sáros vm-i Tarkő várát. Ifj. Dessewffy János kir. udvarnok, felsőmagyarországi kapitány, atyjának két felesége egyikétől, Héderváry Ilonától /vagy Zápolyay Annától?/ született fia, a Dessewffy nemzetség ma élő valamennyi tagjának közös őse, lépett Tarkő birtokába /l57'3-ban/, s teremtette meg a családnak közel 400 éves sárosi otthonát. Az id. és ifj. János Ferdinándnak, ill. Miksa királynak voltak hivei, ifj. János fiait azonban Bocskay oldalán találjuk. A Dessewffy nemzetség tagjai 1604-től 1711-ig - egyetlen labanc kivételével - valamennyien a nemzeti felkelők oldalán állták. A Tahy, a báró Palochay-Horváth, a /csatári és szedikerti/ Hoffmann és Széchy családokkal kötött házasságok révén közel atyafiságba, sőgorságba kerültek a Zrinyi, a Bocskay, Báthory, Thököly, Thurzó, Forgách, Wesselényi stb. családokkal, amit azért érdemes megemlíteni, mert e rokonság politikai állásfoglalásukat is meghatározta./ A török felszabadító háborúk során Dessewffy István altábornagy és Dessewffy Imre vezérőrnagy a győztes zentai és belgrádi csatát vivják meg; mindketten, valamint utóbb gróf Dessewffy József altábornagy egy-egy huszárezred tulajdonát nyerik el. Mária Terézia örökösödési háborúiban a Dessewffyek akkor élt 45 férfitagja közül - miként ezt Nagy Frigyes szemére hányja az egyik fogságba esett Dessewffynek - 41-en vettek részt, közülük 15 a csatamezőn esett el. Részben az elesett Dessewffyek hadi érdemeinek elismeréséül kapott bárói, utóbb grófi rangemelést Dessewffy Sámuel, Sáros vm^főispánja; hadi érdemekért nyert grófi rangot Dessewffy József altábornagy s bárói rangemelést Dessewffy Henrik alezredes. ^A Habsburg érdekekért a rajnai vonalon harcolt Dessewffy Miklós és Bálint Rákóczi parancsára csatlakozott a Rákóczival 620