Levéltári Szemle, 20. (1970)

Levéltári Szemle, 20. (1970) 1. szám - Morva Tamásné: Felszabadulásunk történetének forrásai a Hadtörténelmi Levéltárban / 49–56. o.

sem a honvédség nem teljesíti a haza védelmére szükséges erőkifejtést •" Elrendeli, hogy a katonai közigazgatási szervek a polgári hatóságokkal együtt, a lakosságot és még pihenőben levő harcos alakiilatok katonáit is erőditési munkáknál, útkarbantartásnál, mezőgazdaságban foglalkoztassák* "Ácsorgó, tétlen, naplopó katonákat nem akarunk látni" - mondja a parancs utolsó mondata. Ugyancsak elgondolkoztató a 3» magyar hadsereg parancsnokának 1944. december lo-i rendelkezése, melyben közli, hogy mindazokat a parancsnokokat, akik a r^iuk bízott helységet harc nélkül engedik át az ellenségnek, haditörvényszék elé fogja állítani. Igen nagy volt a szökések száma, a kerületi parancsnokságok állandóan közlik az elrettentő- példának szánt halálos Ítéleteket, a körözési parancsokat. Nemcsak egyéni szökések voltak azonban, mely esetekben feltehetőleg inkább a hazatérési szándék volt a fő ok, de 1944 novemberétől igen megszaporodtak a szovjet hadsereghez való csoportos átállások, egész századok adták meg magukat önként, de tudunk egész zászlóaljak átállásáról is* Ezekről a tényekről nem a horthysta hadsereg irataiból szerezhetünk tudomást, természetszerűleg óvakodtak erről értesíteni az alsóbb szerveket. Ha teljes számszerű képet igen nehéz is adni az átállások mérvéről, az eddig feltárt adatok is bizonyítják, hogy az méreteiben sokkal jelentősebb volt, mint eddig gondoltuk volna*'Több irányú forrásanyag áll itt rendelkezésünkre, össze lehet és kell is egyszer vetni a meglévő veszteségi jelentéseket az utólag, 1945-46-ban készült beszámolókkal, .illetőleg,egyéb,szovjet és német forrásokkal. Meg kell jegyeznünk itt elöljáróban, hogy a Szálasi hadsereg megmaradt iratanyaga igen nagy háborús károkat szenvedett, irattáraikat az alakulatok részben megsemmisítették hátravonulás közben, részben magukkal vitték Nyugatra. A megmaradt fondók közül még töredékesen is elsőrendű forrásértéket képvisel az 1944 november végén Kőszeg környékére települt m.kir. Honvédelmi Minisztérium 1944. év végi, 1945. évi néhány csomóra terjedő iratanyaga. Jelentőségét növeli az a tény, hogy a Vezérkari Főnökségnek ill. Fővezérségnek ebből az időszakból származó , irat anyaga, nincs , levéltárunkban. ,. . . A minisztérium,, hatásköréből kifolyólag a hadsereg hátországi részének ügyeivel, a mozgósítással, kitelepitésseí, költségvetési, szervezési ügyekkel foglalkozott. Miután központi, szervről van szó,;az általa kiadott rendeletek egy része megtalálható a csapatok'és egyéb alsóbb hatáskörű hatóságok iratai között, így ezeknek és a kibocsátási helyen megmaradt iratoknak az összevetése alapján, ha hézagosan is, de rekonstruálni lehet a Szálasi kormány Honvédelmi Minisztériumának a tevékenységét. A kutatóknak ajánlatos tehát átnézni minden katonai hatóság, intézmény és alakulat irattárának azt a részét, ahol a miniszteri rendeleteket őrizték. A minisztérium és a 5o