Levéltári Szemle, 20. (1970)

Levéltári Szemle, 20. (1970) 2. szám - KRÓNIKA - Schram Ferenc: A Cassa Parochorum iratainak publikálása / 505–507. o.

renoválására, felszerelésére stb. vonatkozóan. "Templum paroehiale est ligneum, a"b ipsis inoolis aedificatum, ruinae proximum" /G-óber/ tudósítástól a "suh vili et imbribus praevie teeto" /Dávidvágása/, megjegyzésen át az "ecolesiam muraiam nulla reparatione egentem" /- habét, Daróc/ észrevételig számtalan variánssal találkozunk. Nem ritka a templom melletti temető kerítéséről való megjegyzés, mint pl. Jernjén vagy Kriványon. A jelenlegi templom mellett az egykori? fényesebbnek romjairól is sok tudósítással találkozunk: "Exstant rudera antiqua templi, praeterea ligneum templum, ruinae proximum" /G-ercsely/, "Extat unum templum lapideum a memória hominum desolatum. Altér ligneum Ruthenorum ante annos 10 aedificatum" /Részege/. "Extra oppidum exstant rudera abbatiae Sanoti Petri" /Szentpéter/, "E regioné castelli dominalis habetur lapidea quaedam capella pro possessoribus dicti dominii ibidem condam residentibus exstructa" /Szentmiklós/. Ezek a megjegyzések számottartanak a művészettörténet mellett a helytörténet és középkori régészet érdeklődésére is; ahogy a rokon tudományszakok segítségül hívásával értelmezhető csak a ,!

Templum lapideum in forma catholica" /Besenyő, Nemesbikk/, "Ecclesia lignea formae cathoiica" /Bézs/ sürün szereplő kitételek is. Szívesen vettük volna, ha az iratanyag ismeretében a közreadók a tul szűkszavú jelentéseket' kiegészítették volna, pl. a településtörténet számára nem elegendő a "Ligneum secundum ritum ipsorum commode provisum"- feltehetően ruténekre vonatkozó megjelölés /Strabicsó/. Ha még a haranglábak /pl. Szentistván/ mellett a plébániák építőit és a kegyurakat, esetleges patrociniumokat megemlítjük, talán sikerült bizonyítanunk, hogy a forráskiadvány jelentősége messze túlnő a művészettörténet keretein^ a helytörténész, településtörténész, egyháztörténész, archeológus, fafaragással, díszítőművészettel, népi építészettel foglalkozó etnográfus egyaránt haszonnal forgathatja. Ezért választottuk néhány példánkat inkább kis, ismeretlen falvak adataiból, mint Beregszász, Eger, Grjongjös, Kassa, Miskolc vagy Nagyszöllős viszonylag ismertebb műemlékeiből. Hasznos kiegészítések találhatók a könyvben még a művészettörténet számára is, pl. a Nógrád megye műemlékei /Bp. 1954. Szerk.: Dercsényi Dezső/ cimü munka 327"347 oldalaihoz, ahol az idők folyamán Nógrád megyéhez csatolt Pásztót tárgyalja. A Gassa Parochorum aktáinak közzétételét nyereségnek kell elkönyvelnük a különböző irányú kutatások számára, épp ezért csak sajnálnunk lehet, hogy mindössze 320 példányban jelent meg, s az sem kerül könyvárusi forgalomba. Reméljük, a többi, részben már sajtó alatt álló kötetek mihamarabb követik a most megjelent első kötetet. 507