Levéltári Szemle, 20. (1970)

Levéltári Szemle, 20. (1970) 2. szám - LEVÉLTÁRI TECHNIKA - Scholz Tamás: A cellulóz kémiai pusztulásáról / 350–358. o.

A pont /./a szénláncnak az ultraibolya sugárzás elnyelődésének hatására aktiwá vált atomját jelöli, hv a felvett energiakvantumot és Me

2+ egy kétértékű fém katalizáló hatását jelenti. Az itt bemutatott leegyszerűsített reakció alapján látható, hogy a napfény ultraibolya sugarainak hv-vel jelölt energia kvantumjának hatására a szénlánc valamelyik - CH2 _ csoportja azáltal aktiválódik, hogy a molekulán belüli finomszerkezet felveszi a neki alkalmas energiakvantumot és igy reakcióképes állapotba kerül. Ha ez a gerjesztett molekularész találkozik egy oxigén /O2/ molekulával, mely a levegőből mindig rendelkezésre áll, a fentebb bemutatott módon egy igen bomlékony úgynevezett peroxid vegyület jön elsődlegesen létre, mely nedvesség hatására azonnal tovább bomlik, és a bemutatott láncszakadást okozza. Ugyanilyen tipusu reakció jellemzi a cellulóztartalmu anyagok "öregedését", a természetes körülmények közötti tárolás során. Sikerült ugyanis bomlásuk közben a peroxidvegyületek jelenlétét kimutatni. Ezt a reakciót, mint láttuk, a nehézfémionoknak már igen kis mennyisége is katalizálja. A papir készitése során nagyon sok vizet használnak fel, melyben mindig van jelen nehézfémsó. Ez részben a csövek falából, részben a talajból, részben az alkalmazott rézcsapokból oldódás utján kerül a vizbe. Altalános a tapasztalat, hogy az ujabbkori papirosok sokkal hamarabb pusztulnak /"öregednek"/, mint a régiek. Ennek okát abban kereshetjük, hogy egyrészt a fából készült cellulózrostok átlagos polimerizációs foka kisebb, másodszor szennyezettebb a kiinduló anyag, mint a tiszta rongypapírnál. Nem. elhanyagolható azonban az egyre szaporodó különböző töltőanyagok szerepe sem, melyek mind ujabb lehetőséget jelentenek a katalizátorok papirba való kerülésére, sőt a töltő anyagok maguk is elbomolva a különböző légköri behatásokra olyan reakciótermékeket szolgáltathatnak, melyek a cellulózrostok lebomlását jelentősen meggyorsítják. Ebben a tényben rejlik annak a nehézségnek a gyökere is, hogy nem könnyű megállapítani egy kémiai reakció mechanizmusát, ha azt mint a cellulóz esetében is nagyon sok tényező befolyásolja. A H /hidrogén-ion, vagy proton/ katalizálta bomlási folyamat leirásánál már láttuk a H

+ szerepét. Telmerül azonban a jogos kérdés, hogyan kerül a papirba hidrogén-ion. Igen kevés hidrogén iont a papirban jelenlévő viz is szolgáltat, melynek egy kis része már szoba hőmérsékleten is disszociált állapotban van. /H2O — H

+ + 0H~/. Ez azonban önmagában oly csekély, hogy nem inditaná meg a katalitikus folyamatokat. Ha azonban a tárolás során a papirba olyan anyagok kerülnek, vagy öregedése során benne ilyen anyagok keletkeznek, melyek növelik a hidrogén ion koncentrációt, a gyártás alatt a papirban maradt katalizátorok hatására megindulhat a hidrolitikus lebomlás. Ilyen "savképző" - hidrogén ion koncentrációt 356