Levéltári Szemle, 20. (1970)

Levéltári Szemle, 20. (1970) 1. szám - HUNGARICA - Fábián Istvánné: Lengyel levéltárakban / 233–240. o.

nyílvéntartókönyvekben magyar tanulók neve után kutattam, a nempublikált anyagrészben. Sajnos, a 16. század vége után magyar nevek szinte egyáltalán r.em fordulnak elő. Ugyanígy Jártam az Elvéten Levéltárá

ban az ^cj^a^Ilgcjto^alia, sorozattal is. A Könyvtárban az intézmény történetének ujabb kiadásán dolgoznak, amelynek első kötete 19o6-ban jelent meg. /História Biblioteki Jagiellcáskiaj 1*64-1775« Kraków./ Az egyik szerző, J.Zathey szerint egy-két ujabb magyar vonatkozású adatra xehet számitani a kötetek összeállítása közben. A Kossányi-jegyzékben szereplő Boner-fé^Le számadásiig könyvek /ksie^i rachunkowe Bonéra/ , ameTyeY^o"ra"bDa5 a " Top:'*elxw K'Cyrvtárban, őriztek, most az AGAD-ban található, és időközben /I555/ ki is adták. /Rachunki generálna seweryna Bonéra 1^4% 0. feaszczyAska. Krakkó./ Tanulmányutam tapasztalatai alapján a következőket javasolom a Hungarica-kutatásra vonatkozóani Véleményem szerint meg kellene kezdenünk egy olyan nyilvántartás létrehozásának munkálatait, amelyből megállapíthatnánk az egyes országok legfontosabb levéltári segédleteinek, kiadványainak adatait. Ugyancsak tudnunk kellene, hogy eddig miiyen anyagokat tettek közzé. /Természetesen, a múlt században készült forrásközlések uegbizh&wóságát minden esetben felül Kellene vizsgálni./ Egy megközelítően teljes és pontos nyilvántartás alapján sokkal egyszerűbb lenne feltérképezni a még "fehér foltokat", és a jel előkészített tanulmányút során a kutató szinte mindenütt "biztosra mehetne". Tekinte11 el a könyv úéxaíc: $ffi W&mfitöcX fcéziratgyüáteto-'nyeire, és arra, hogy a könyvtárak elsősorban egymással állnak kiadványcserében, felvetődik annak a kérdése, hogy vajon nem kellene-e egy ilyen nyilvántartás elkészítéséhez a könyvtárak segítségét is kérnünk, ügy egyszerűbben megvalósítható feladat lenne az, hogy a Levéltári Szemle rendszeresen közölje a Bungarica-tanulmányutakról készült jelentéseket. Ezeket manapság jórészt csak a hivatalos ícrumok és azok olvassál:, akik ujabb útra készülnek elő. A beszámolók elsődleges rendeltetése pedig az, hogy tájékoztassák a levéltárosokat, történészeket az ujabb forrásokról, annális inkább, mivel nem minden feltárt aryagról készül film.