Levéltári Szemle, 20. (1970)

Levéltári Szemle, 20. (1970) 1. szám - FIGYELŐ - Bélay Vilmos: Az olasz állami levéltárak tevékenysége 1967-ben / 212–217. o.

Á személyzeti ügyekről szóló fejezetből megtudja az olvasó, hogy Olaszországban a levéltári állásokat nyilványos pályázat utján töltik be« Ez nem kis munkát ró a Főigazgatóságra, hiszen a vizsgált időszakban - 1967-ben - mintegy 12000 folyamodványt kellett áttanulmányoznia a Főigazgatóság illetékeseinek, hogy,^ megüresedett és betöltésre váró mintegy 125 állásra a legalkalmasabb személyeket megtalálja. Bizonyos állások betöltése vizsgához van kötve* Itt nem csak arról van szó, hogy előirt képesítéshez, hanem olyan vizsgához, amelyet levéltárosokból álló bizottság előtt kell letenni. Feltehetőleg olyanféle vizsga ez, mint amilyen Magyarországon is kötelesőleg elő volt irva 1918 előtt, amikor is a kezdő levél cári dolgozóknak kezelői szakvizsgát, a referensi állásra pályázóknak pedig fogalmazói szakvizsgát kellett tenníök. 1967-ben Angliában, Magyarországon, Spanyolországban és az Amerikai Egyesült Államokban jártak hivatalos kiküldetésben olasz állami levéltárosok* A jelentés valamennyiüket név szerint emlitve munkájukról is röviden tájékostat: Magyarorszagon az Udinei Levéltár igazgatója végzett kutatásokat a középkori olaszmagyar kereskedelmi kapcsolatokra vonatkozólag. Felsorolja a jejelentés az Olaszországban hivatalos küldetésben járt külföldi levéltárosokat /természetesen nem általában a külföldi kutatókat, hiözen azoknak száma többszáz/. Ezek közt is volt magyar: Simonffy Emil kartárs. A Főigazgatóság évi konferenciáját októberben tartotta Ventimiglia közelében /az ola3z Riviérán/. A tanácskozás három főtéma köré csoportosult: a közbenső levéltárak, a levéltári útmutatók ás a magánlevéltárak* Közbenső levéltár /olaszul "archivi intermedi"/ az a már sok országban működő átmeneti jellegű iratörzőhely, amely közvetlenül a szervektől veszi át az iratanyagot, rendezi, selejtezi és jegyzékeit, rnajd átadja vég]xges megőrzésre az állami levéltárnak. A konferencián külföldi meghívott levéltárosok is részt vettek /hogy csak a legismertebbeket emeljük ki közülük: a szovjet Belov, qz amerikai Posner és a belga Sabbe is aktiv résztvevői voltak a Konferenciának/. A népművelésről szóló fejezet beszámol a levéltári, kiállításokról. Nyolcat az állami levéltárai rendeztek, tizenkét másik kiállitást más szervek, de a levéltárak is résztvettek azokon. Az 1967 évben tizenkét olasz városban volt szervezett levéltárosképzés /Parma, Gr nova, Firenze, Nápoly, Cagliari, Róma, Palermo, Milánó, Torino, Bologna, Modena és V'lence/. A tanfolyamokon összesen 572 fő vett részt, 108 fő kapott diplomát /közülük 92 nem állami levéltári uolgozó/. Ebből kitűnik, hogy az állami levéltárak nemcsak, sőt súllyal nem a saját dolgozóik számára rendezik a tanfolyamokat, hanem bá-ki érdeklődő beiratkozhatik azokra és vizsgát tehet. Az is nyilvánvaló, hogy ez nem afféle irattárosképző, mert paleográfiát és 'diplomatikát is tanítanak ott. Erre a gyári irattárosoknak nem lenne szükségük. A Levéltári munkákról szólva - a jelentés a "lavori archi vistici" kifejezése,; csak a rendezést és segédletkészítést érti egyenként veszi az 55 állami levéltárat éa mindegyiknél felsorolja a rendezésre került fondókat és azok évkorét. Nem derül ki a 213