Levéltári Szemle, 20. (1970)

Levéltári Szemle, 20. (1970) 1. szám - Varga János: Huszonöt év után / 8–20. o.

tők rendelkezésére tudják becsátani. Csaknem két és negyedmillió felvétel azonban külípldi magyar vonatkozású forrásokat örökit meg. A külföldi íilmeztetés ütemét és méreteit, amelynek alapjai ugyancsak az országos irányítás létrejötte után szilárdultak meg, a magyar tudomány szolgálatában szeretnénk tovább növelni. E téren az is nagy lépést jelentett, hogy az ötvenes évek végén végre mód nyilt a bécsi magyar polgári levéltári kirendeltség egy időre félbe simte^f'" munkájának újrakezdésére. Az úgynevezett Hungarica-gyüjtéssel kapcsolatos feladataink a jövőben kétirányuak: egyrészt mind hazai erőforrásaink szélesítésén, mind a külföldi rokonintézményekkel való, előnyös megállapodásokon keresztül tágítani kell az anyagnak mind feltárását, mind pedig mikrofilmezését illető anyagi lehetőségeinket f részint pedig ki kell dolgoznunk a Hungaricagyűjtés célszerű, mennyiségileg és minőségileg egyaránt legfőbb eredménnyel,kecsegtető.rendszerét. A levéltári anyag megmentésének, fennmaradása biztosításának munkája a puszta begyűjtéssel korántsem fejeződik be. Az anyag a levéltárakban márcsak elöregedése miatt is rongálódik, a tárolás és kezelés nem megfelelő volta miatt pedig egyenesen pusztulásnak van kitéve. Ennek megelőzésére, a pusztulási folyamat megállítására, vagy az anyag használható állapotba hozására hivatott a technika. Az utóbbi két évtizedben e téren is nagyot léptünk előre. A Magyar Országos Levéltár központi műhelyei olyan kapacitással rendelkeznek, hogy évi többezer köbméter raktártér fertőtlenítésére, 18oo~2ooo oklevélszerű irat, loo pecsét, több mint 3oo térkép és tervrajz kézi, mintegy 16 és félezer fólió gépi restaurálására, valamint körülbelül 5 és félezer fólió irat konzerválására képesek. A végzett munka minőségi színvonalát nemzetközileg is nagyra tartják® Természetes azonban, hogy itt sem lehet megállnunk, hanem kutatnunk kell a még időtállóbb eredményeket hozó módszerek és eljárások után. Egyébként az e téren felmutatható eredményeink is arra intenek bennünket, hogy a techniiJfcíSSlT" mányok egyéb levéltári munkákban való alkalmazásának lehetőségeiről, ugyancsak, gondolkodjunk. .... A részint akciószerű, részint folyamatos iraíbegyüj~ tés, amely 195o és 1968 között, azaz 18 év alatt levéltáraink iratanyagát csaknem kétszeresére növelte, korántsem egyedül számit teljesítménynek levéltárosaink tevékenységében. A felszabadulás előtt levéltárainkban - eltekintve egy-két kivételtől - nem folyt nagyobb szabású rendezési munkálat. Az iratok eredeti rendjének a hadiesemények folytán előállt felbomlásai az iratmentő akció idején, valamint a levéltár illetékességi körébe újonnan bevont szervek anyagának nem egyszer ömlesztett állapota egymagukban is a rendezés szükségességére irányították a figyelmet.; Mindehhez járult annak a demokratikus fejlődésünkben gyökeredző felfogásnak általánossá válása, hogy a levéltárnak nemcsak őriznie, hanem olyan módon kell őriznie minden anyagát, hogy az anyag rendje a benne való tájékozódást és a kutatást minél gyorsabbá, minél inkább lehetővé