Levéltári Szemle, 20. (1970)
Levéltári Szemle, 20. (1970) 1. szám - Lengyel Alfréd: A felszabadult Győr megye és város igazgatásának új alapokra fektetése, 1948–1954 / 111–132. o.
még egy esetben sem vizsgálta felül, holott minisztertanácsi utasitás szól arról, hogy ennek a szervnek a véleményét minden alkalommal ki kell kérni." /39/ Ilyen körülmények között - hiszen a másutt végzett ellenőrzések is hasonló megállapításokat eredményeztek - a kormánynak csakhamar döntenie kellett a további szükséges intézkedések foganatosítása tárgyában. Az államigazgatás racionalizálására kiküldött kormánybizottság már 1954 első napjaiban megkezdte tevékenységét, a kiadott minisztertanácsi határozatok_irányelvei alapján. Ezek lényegében a következő elérendő célokat rögzítették: 1/ az államapparátus munkáját szorosabb kapcsolatba kell hozni a dolgozó néppel, 2/ a vezetés megjavításával párhmzamosan növelni kell a személyi felelősséget, elsősorban az operatív jellegű munkában, 3/ rendezni kell a hatáskörök kérdéseit, mégpedig a decentralizáció szempontjainak a figyelembe vételével, 4/ arra kell törekedni, hogy az államigazgatás munkáját az eddiginél csekélyebb létszámú, de jobban képzett apparátus végezze, a korszerű igényeknek megfelelő, gyors ütemben. • A tanácsi problémák felmérése és megvitatása céljából külön központi szakbizottság alakult, amely munkáját olyképpen szervezte meg, hogy az egyes megyékben - többek között Győrött • is•- 'területi szerveket létesített és ezek észrevételei, időnkint! köslései alapján gyűjtötte be tapasztalati anyagát. E helyi vizsgálatok eredményeként a Győr-Sopron megye területén működő tanácsok munkájában is ugyanazokat a szimptómákat lehetett észlelni, mint amelyek országosan ír általános jellemzői * voltak, a különböző vidékekről befutott jelentéseknek. Hosszadalmas lenne elsorolni, az egyes kérdés-csoportokra vonatkozó megjegyzéseket, de a legfontosabbakat az alábbiakban röviden összefoglalom. ..Figyelemre méltó,' hogy a regionálisan eljáró szervek több vonatkozásban, nem is annyira a tanácsokat okolták a gyakorlati kinövések miatt, hanem magát az első tanácstörvényt marasztalták el,^alvel nem adott kellő iránymutatást a fejlődés további szakaszára, intézkedései meglehetősen nélkülözték a megkívánt rugalmasságot®- Ez volt a helyzet a hatáskörök bizonytalansága esetében, amely gyakorlatilag azt eredményezte^ hogy megyei, városi és járási szinten egyaránt összeolvadt a tanácsok, a végrehajtó bizottságok és az egyes hivatali szervezetek tevékenysége. A tanácsülés nem látta tisztán a maga szerepét, a végrehajtó bizottság pedig az osztályokkal együtt, elmerült a szakigazgatási és adminisztratív teendők rengetegében. Ide sorolhatók az olyan problémák is, hogy a kettős alárendeltség kérdése nem nyert kielégítő megoldást, a központi szervek és a tanácsi apparátusok között - az idők folyamán nem tudott egységes kooperáció kialakulni, a tanácsi osztályok hatósági jogokkal nem voltak felruházva és igy az alsóbb szer-12f.;f :-
