Levéltári Szemle, 20. (1970)

Levéltári Szemle, 20. (1970) 1. szám - A huszadik évfolyam elé / 1–7. o.

A szerte a világon megjelenő levéltári szakfolyóiratok tudvalevőleg kiadóikat tekintve három csoportba oszthatók, s az a tény, hogy a folyóirat e csoportok melyikébe tartozik, lényegesen befolyásolja annak jellegét. A tőkés országok nagy részében a levéltári folyóiratot a levéltárosok egyesülete adja ki, ezekben nagy teret kapnak a levéltárosokat közösen érintő problémák s az egyesületi élet hirei. Az ilyen folyóiratok inkább vitafórumok, amelyek a levéltárügy megoldásra váró kérdéseit meglehetős életközelségből mutatják, mintsem a hivatalos döntéseket közlő, a központi irányitást szolgáló orgánumok. A szocialista országok levéltári folyóiratai általában s egyes centralizált levéltárüggyel rendelkező tőkés országok levéltári folyóiratai az ország levéltári igazgatóságának orgánumai* Vitáknak ezek is helyet adnak, fő céljuk azonban a levéltári igazgatóság intencióinak érvényesitése, a levéltári munka egységesítése, egységes levéltári közvélemény kialakitása szerve- < zettebb formában, mint ahogyan az pusztán egyesületi eszközökkel lehetséges. Végül szocialista és tőkés országokban egyaránt vannak nagy levéltárak, amelyek saját folyóiratot adnak ki. Ezek a folyóiratok kifejezetten tudományos jellegűek, bennük kiérlelt tudományos eredmények, a levéltári irodalom maradandó alkotásai jelennek meg. A Levéltári Szemle és a Levéltári Közlemények profiljának elhatárolásánál tehát adva van az alapvető szempont: az, hogy rendeltetése szerint az első a levéltárigazgatás, a második a levéltártudomány orgánuma. Ebből következik az is, hogy a két folyóirat olvasóközönségének köre sem teljesen azonos: a Levéltári Közlemények a szűkebb szakmai közönségen kivül a történettudománnyal foglalkozók szélesebb táborához is szólnak, a Levéltári Szemle viszont egyrészt a levéltáros szakmán belül számit szélesebb olvasótáborra, beleértve az ország valamennyi le4