Levéltári Szemle, 19. (1969)

Levéltári Szemle, 19. (1969) 3. szám - KRÓNIKA - Vass Előd: Fekete Lajos (1891–1969) / 805–806. o.

- 806 1926-Toan az Országos Levéltár főigazgatójának ^támogatásával adta ki alapvető müvét: Bevezetés a hódoltság^török diplomatikájába - a török paleográfia oktatása céljából. Az Eszterházy család levéltárának török nyelvű iratait 1932ben publikálta. Ezenkivül több tanulmányt irt hazai és külföldi tudományos folyóiratokba: Magyar Nyelv, Körösi Csorna Archivum és Belleten stb. 1935-ben országos levéltárnokká nevezték ki. 1939. február 1-től a budapesti Tudományegyetem Török Tanszékére került. Uj beosztásában sem szakadt el teljesen az Országos levéltártól. A főlevéltárnoki cim elnyerését /1941/ 1942. december 31"~én az országos főlevéltárnoki kinevezés követte. Már nemzetközileg elismert tudós volt, amikor 1940ben az esztergomi szandzsák török összeírásait megjelentette a Történettudományi Intézet támogatásával. Az 1944-ben megjelent "Budapest a török korban" c. müve az egyetlen, amely az egész hódoltsági kor összefoglalását kisérelte meg. A felszabadulás után, 1948-ban a Budapesti Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán tanár lett. Az Országos Levéltártól való megválása csak hivatalos volt, mivel munkásságában továbbra is a Levéltárra támaszkodott. Ekkot látott hozzá régi tervének megvalósításához, a magyar vonatkozású török nyelvű forrásanyag mikrofilm gyűjteményének létrehozásához. Ezt a munkát a Levéltárral közösen végezte el. Munkájának eredményeként mind az Országos Levéltárban, mind az egyetemi Török Tanszéken a fellelhető magyar vonatkozású török forrásanyag fotókópiái szinte a teljes anyagot magukban foglalják. Legjelentősebb müve - Lie Siyaqat Schrift in der türkischen Einanzverwaltung - 1955-ben jelent meg; ezért és egész munkásságáért kapta a Kossuth dijat. Az itthoni elismerés mellett külföldön is kitüntetésben részesült: 1954~ban Ankarában a Török Történeti Társulat tiszteletbeli taggá avatta. A következő időszakban az Acta Orientalia Hungarica c. akadémiai folyóiratban irt több forrásfeldolgozó tanulmányt, valamint a budai török vámnaplókról jelent meg müve. Az utóbbi években rosszabbodó egészségi állapota ellenére töretlen szorgalommal végezte egyetemi oktató munkáját, majd nyugdíjazása után nagy energiával készítette elő közlésre a hatvani szandzsák összeirását és a perzsa paleográfia tankönyvének szánt, hatalmas összefoglaló munkáját. Bár szervezete évek óta küzdött a betegséggel, elhunytának hire mégis váratlanul sújtotta egykori pályakezdő társait, tanítványait, ismerőseit. Emlékét őszinte kegyelettel, munkájának folytatásával őrizzük. Vass Előd