Levéltári Szemle, 19. (1969)

Levéltári Szemle, 19. (1969) 3. szám - FIGYELŐ - Pákh Judit: Három hónap a marburgi levéltárosképző iskolán / 771–792. o.

- 775 érintő speciális problémával /levéltárügy pénzügyi helyzete, levéltári munka jogi vonatkozásai/, külföldi előadók esetében pedig elsősorban az illető ország levéltárügyének ismertetésével foglalkoznak. /Ez év tavaszán G-.A. Belov, a Szovjetunió Levéltári Főigazgatóságának vezetője tartott a szovjet levéltárügy helyzetét ismertető előadássorozatot./ A tudományos évfolyam képzési tervében az idén először a Koblenz-i Bundesarchivban folytatott kéthetes külső gyakorlat is szerepel. A tudományos levéltárosképzés Írásbeli és szóbeli vizsga letételével zárul. Az Írásbeli vizsga négy szakaszból áll, amelynek során a rendelkezésre álló 4-4 órás időtartam alatt egy latin, valamint egy német oklevelet, egy német nyelvű és egy francia nyelvű iratot koll szöveghűen lemásolni, s megadott szempontok szerint /a latin oklevélnél: jogtörténeti magyarázat, a német oklevélnél: történeti dialektusmeghatározás, a német irat esetében: közigazgatástörténeti vonatkozások tisztázása, a francia irat esetében: a szöveg áttétele mai francia nyelvre/ feldolgozni. A szóbeli vizsga kötelezettsége valamennyi, az Írásbeli vizsgákon nem szereplő előadott tárgyra kiterjed. A vizsgákról kiadott bizonyítvány az Archivassessor cím viselésére és tudományos levéltári szolgálat végzésére jogosít. A végzett hallgatók általában a kiküldő szerv levéltárainak egyikében /illetve levéltárában/ nyernek elhelyezést. A tudományos levéltáros utánpótiásbiztositása mellett a Marburgi Levéltári Iskola fontos feladatát képezi az emeltszintű levé

ltári szolgálatra történő képzés

. A képzésnek ez a formaija kezdeteiben szinten megtalálható volt már a Berlin-Dahlem-ilevéltári iskolában, s a bajorországi szükségletek fedezése céljából érvényesül a Müncheni Levéltári Iskola keretében is. /k Német Demokratikus Köztársaságban a középkáderképzést külön hároméves szakiskola végzi./ Az igény egy megbízhatóan képzett levéltáros középkáder réteg kialakítására, elsősorban az uj és legujabbkori iratanyag nagyarányú levéltárba áramlása következtében, a háború után egyre növekedett az egyes tartományok levéltárai részéről. A. jól képzett levéltáros középkáderek a XIX-XX. századi iratanyaggal kapcsolatos munkák nagy részében önállóan, s a tudományos levéltárosoknál gazdaságosabban alkalmazhatók, emellett a tudományos munkaerőket a levéltári adminisztráció területén, sőt az ügyfélszolgálat intézésében, amennyiben nem kifejezetten a tudományos kutatás támogatásáról van szó, teljességgel helyettesithetik, s ezáltal tehermentesíthetik. Elsősorban tehát az újkori iratanyagot nagyobb mennyiségben kezelő levéltáraknál jelentkezik növekvő munkaerőszükséglet az emeltszintű szolgálat keretében, /a Bundesarchiv