Levéltári Szemle, 19. (1969)
Levéltári Szemle, 19. (1969) 3. szám - LEVÉLTÁRI TECHNIKA - Leisinger, Albert H.: Mikrofilmezés a levéltárban / 702–748. o.
- 723 /A/ Olcsóbb és könnyebb mikrofilmezni egy teljes sorozatot, mint a sorozatból kiválasztani egységeket mikrofilmezésre. Természetesen vannak esetek, amikor a válogatásos mikrofilmezés indokolt, de ezek a kivételek. Például bizonyos iratféleségek - mint királyi rendeletek, elnöki proklamációk, évi jelentések, törvények stb. - kiválogatása és filmezése, ha azok egy vagy több sorozatban szétszórva találhatók. Hasonlóképpen, ha egy sorozatban egyes iratok minősitve vannak vagyis kutatásuk korlátozott, ezek nem filmezhetők a korlátozás megszüntetése előtt. Bizonyos esetekben különös meggondolásból - mint korlátozások vagy a sorozat egy részének viszonylag alacsony kutatási értéke - gyakran célszerű a sorozat kutatását és filmezését egy meghatározott pontnál vagy dátumnál lezárni. A szerzeményező és helymegtakaritó mikrofilmezés ésszerű keretei valószinüleg kellő részletességgel tárgyaltattak e kifejezések definíciójánál a fentiekben. Remélendő, hogy a levéltárak .annak érdekében, hogy anyagukat minél jobban hozzáférhetővé tegyék a tudományos kutatás számára, az anyagvédelmi vagy biztonsági'céllal felvételezett levéltári anyagról pozitiv másolatot bocsátanak a kutatók rendelkezésére, hacsak a filmezett levéltári anyag nem esik kutatási korlátozás alá. Minthogy a mikrofilmezés a levéltári források védelme és közzététele szempontjából gazdaságos és gyors megoldás, ugy véljük, hogpr hasznos lesz ilyen célú tercvek számára irányelvek kidolgozása. Különösen igy van ez a mikrofilmpublikációk ^esetében. Emlékeztetni kell arra, hogy a Nemzetközi Levéltári Tanács alapszabályai egyik célkitűzésként határozzák meg a levéltári anyag használatának megkönnyítését, valamint minél könnyebb hozzáférhetővé tételüket hatékonyabb és pártatlan tanulmányozás érdekében reprodukciók készitése utján. Egyes levéltárak, ha meglehetősen nagy és egybefüggő iratanyagra vonatkozóan érkezik hozzájuk megrendelés, a negativ mikrofilmet megtartják és a kutatónak pozitiv másolatot adnak. A negativot azután*további pozitivok készítéséhez használják fel, ha később hasonló megrendelés érkezik. Ez a gyakorlat nemcsak feleslegessé teszi az ismételt filmezést, megtakarit időt és pénzt, s óvja a levéltári anyagot ismételt használattól, hanem egyszersmind egy mikrofilmpublikációs program alapjául is.szolgálhat. Az Egyesült Államok Nemzeti Levéltárában az alábbi irányelvek vannak érvényben teljes levéltári sorozatoknak mikrofilm-publikáció részére történő kiválasztására:
