Levéltári Szemle, 19. (1969)

Levéltári Szemle, 19. (1969) 3. szám - LEVÉLTÁRI TECHNIKA - Leisinger, Albert H.: Mikrofilmezés a levéltárban / 702–748. o.

- 703 i I. Bevezetés Mikr_of£rmák A mikroforma kifejezés magában foglalja a mikro-ké

1

* pek minden alakját - légyen akár átlátszó, akár át nem látszó, különböző szélességű és hosszúsága filmtekercs vagy filmesik, különböző méretű lemez vagy kártya. Minden mikroforma: dokumentumról készített kicsinyített kép, amelyet olvasó vagy vetitő gép segítségével kell megnagyítani, hogy olvasható legyen. A használt mikroformák száma ma lényegeben>négy: /l/ mikrofilm, /2/ mikrolap, /3/ mikrokártya és /4/ mikronyomat . Mikrof jLlm A mikrofilm meghatározható vagy mint /l/ dokumentumok kicsinyített méretű fotoeljárásos reprodukálására alkalmas átlátszó hajlítható anyag, vagy mint /2/ fotoel járás.os reprodukciók sora ezen az anyagon, amely optikailag olvasható és mikrofilm másolatok készítésére használható vagy megnagyítható, hogy szabad szemmel olvasható kép készüljön róla. A ma használatos mikrofilmek három típusba tartoznak: /l/ az ezüstsó emulzióju tipus /2/ a diazó vagy ozalid tipus /3/ a Kalvar tipus. Az,emulziós film vékony acetátcellulóz esik vagy tekercs mint alap egyik oldalán fényérzékeny emulzióval boritva. Általában a mikrofilm emulziós oldala nem, vagy csak alig fényes, a nem emulziós oldala viszont nagyon fényes. Az egyedüli tartós, vagyis huzamos levéltári használatra alkalmas film az ezüstsós tipus. Ha az emulziós tipusu filmet aszerint kategorizáljuk, hogy a film milyen célokra készült, négy csoportot különböztetünk meg. Az első a mester-, másképpen kamera- vagy eredeti negatív. Ebben az első generációbeli másolatban a másolt irat normál tónusértékei fordítottak, vagyis a fehér papiron levő fekete Írás a filmen mint fehér jelenik meg a feketén. Ha a mesternegativot mint levéltári másolatot kezelik, csak továb-