Levéltári Szemle, 19. (1969)

Levéltári Szemle, 19. (1969) 3. szám - HELYTÖRTÉNETÍRÁS - Rúzsás Lajos: Baranyai helytörténetírás, 1968: a Baranya Megyei Levéltár évkönyve / 682–684. o.

- 683 A Pécs II. József korabeli népességével és mezőgazdaságával foglalkozó dolgozat szerint nem valószinü, hogy a város' szőlőterülete 1720 után csökkent, ahogy azt egj tanulmányban "bemutatom. Táblázataimban nem közölt későbbi megyei összeírások is mutatják azonban e csökkenést egész a század derekáig. Nem azért jutottam alacsony értékekhez, mert magas átszámitási kulccsal, kataszteri holdanként 4-0 akós terméssel dolgoztam. Az 1828-as országos összeirás alapján 1 kat. hold termését 22 akónak vettem, ami azonos a szerző által kiszámított eredménnyel, az 1 kat. holdra jutó 21,24 akó évi átlagos terméssel. A pécsi szőlőterület a század második felében hirtelen szélesedhetett ki. Hasonló jelenséget tapasztalhatunk ugyanakkor a megye vetésterületében is. 1895~ tol már nem az évi össztermésből számítottam a szőlőterületet, mivel azt az Országos Statisztikai Hivatal kiadványai feltüntetik, és ezt jelzem. Az évi termésátlagok századunk elején kat. holdanként alacsony szinten, 10 hl. körül mozogtak, mert a filoxéra-vész után nem találták meg rögtön a megfelelő alanyokat az újratelepítés során, amelyekkel a régi termésátlagokat el lehetett érni. Dávidnak viszont igaza van abban, hogy Pécs gabonatermelésben a XVII. az. elején sem volt önellátó. A kötet dolgozatainak második csoportját községtörténeti tanulmányok alkotják. Belőlük adatokat nyerünk: a Dunántúlon a XVIII. században lejátszódott szerb—német népcserére, a horvát parasztságnak a kapitalizmus során végbe ment hanyatlására, a baranyai parasztok állattenyésztésére és tejszövetkezeteire. Érdekes, hogy a nemzetiségek közt a tőkés korban lezajlott gazdasági küzdelem is közrejátszott abban, hogy a termelőszövetkezetek, több helyen, eleinte nemzetiségi alapon jöttek létre. Végül fontos adatokat kapunk arra, hogy milyen vonások jellemzik a mai szövetkezeti parasztságot. Balatinác Jeromos az olasziak nyomorúságát a XVIII. sz. elején alaptalanul és sablonosán tulajdonítja egyedül a földesúri kizsákmányolásnak. Ekkor ugyanis még a megye minden településében alacsony szinten volt az állatállomány, és máshol is hasonló volt a nyomorúság. Végül közöl a kötet dokumentumokat. E dokumentumok szerencsésen vetnek két folyamatra újszerű fényt. Lefkovics Ernő emlékirataiból kirajzolódik, hogy mint keletkeztek Baranyában a munkásmozgalmon belül a kommunista sejtek. Szabados Mihálynétól közzétett jegyzékek, illetve akták mutatják, hogy a munkásmozgalomban a bányamunkások mellett azért játszottak jelentős szerepet a német kisiparosok, mert a németeknél az elsőszülöttek öröklése következtében az apai örökségből kiszorult és iparosnak ment másod- és harmadszülöttek élete egyre küzdelmesebbé vált. A kétlaki, az ipari- és földmunka mellett sem tudták már felküzdeni magukat a földdel bíró gazdák közé. Akik pedig kizárólag az