Levéltári Szemle, 19. (1969)

Levéltári Szemle, 19. (1969) 3. szám - HELYTÖRTÉNETÍRÁS - Schram Ferenc: Vác népének szellemi kultúrája 1686 és 1848 között / 627–681. o.

- 668 bizonyitja semmi, hogy valóban ott jegyezték le, amelyekben szerepel a város neve: Ha én áztat tudhatnám, Szebbet szerecz nálamnál, Itt a Duna az Vácznál, Mindjárt bele ugranám /296/. Nem tudjuk, párositó, vagy csúfoló énekre céloz-e a magistratus Ítélete, amelyet Takáts Örzse leányka panasza ügyében hoztak; a leány szőlőből hazamenet "valami tréfás énekecskét danolgatott, Tordaj Jánosnak András fiát, ki is utánna nem távorul jött, valamennyire illette", az nagyon megverte /297/. Az instrumentális zene városbeli életére művelőin, a cigányokon keresztül következtethetünk. Első emlitésük Mária Terézia 1764-i látogatásával kapcsolatos: "Zingaris verő qui penes Hungaricam compagniam fuerant" 4 aranyat utáltak ki. Volt más zenekar is: a német kompánia mellett mizsikálók 4 körmöcit kaptak. A korabeli sajtó fogalmazása alapján fúvósokra kell gondolnunk /"Unter dem Schalle einer wohlbestellten Feldmusik der Bürgerkompagnie" 298/. A cigányzenekar összetételéhez az 1765. évi conscriptio nyújt támpontot: 27 váci cigánycsaládban igy oszlott meg a férfiak foglalkozása: 16 fidicen, 4 cimbalista, 10 kovács; Kisvácon 6 családban 6 férfi "faber et musicus", 1 csak kovács /299/. Az akkor már betiltott tárogató mellett tehát a klarinét is hiányzott, a fidicen névvel pedig bizonyára nemcsak a hegedüst /és brácsást/, hanem minden vonós hangszer művelőjét, tehát a csellóst és nagybőgőst is jelölte az öszszeiró. A városiak, ellentétben a kisváci cigányokkal, valamennyien muzsikálásból éltek; a kovácsokat külön irták öszsze. A nagyszámú kocsma miatt szükség is volt sok zenészre

f néha elegen sem voltak. A város kapitánya egy izben jelenti, hogy az Aranyhordóban nagyon kevés a nép, este 9 órakor már senki sincs ott. A vendéglős szerint ez azért van, mert a cigányok cserbenhagyták, a kisebb nyári kereset miatt máshová mentek játszani. A magistratus Ítélete szerint: "az nálok bé vett szokás az emberek emlékezetitül légyen, hogy az Musikus a hol farsangon musikál, nyáron is ottannég musikalni tartozzon" /300/. Házaknál csak a városházán váltott cédula ellenében muzsikálhattak, 20 botbüntetés terhe alatt /30l/. A nem-cigányzenészek közül néhánynak nevét is ismerjük, mint Dobránszky G-yörgyét vagy Hevenegger Ádámét, utóbbi nemzetisége az összeiró szerint ffrancu

s, azaz sváb. Hangszerüket nem ismerjük, bizonyára a székesegyházban játszottak /302/. A protocollumok négy proverbiumot is megőriztek számunkra: "Ahol verekednek, ott nem imádkoznak" /303/; "Az Is-