Levéltári Szemle, 19. (1969)

Levéltári Szemle, 19. (1969) 3. szám - HELYTÖRTÉNETÍRÁS - Schram Ferenc: Vác népének szellemi kultúrája 1686 és 1848 között / 627–681. o.

- 661 A megfogott betyárokat /csavargókat/ a város átadta katonának, ennyivel kevesebb regruta kiállitása hárult rá. Akinek több összeütközése volt már a hatósággal, azt is megfogták, mint "erköltsére nézve" javíthatatlan. Jenes János szolgatska i.a igy járt, mikor ismételt tolvajlásai miatt azt határoztak, hogy a "katona fogadóknak dobosnak vagy akármi más szolgálat tételre adasson által". Mégis a város nyakán maradt, "mert paraszt és bárdolatlan természetére nézve a verbungtól dobosnak el nem fogattatott" /244/. Gyakran azonban nem is kellett javíthatatlan vagy visszaeső rendbontónak lenni ahhoz, hogy valaki katonasorsra jusson. Elég volt hozzá a katonaállitás időszerűsége, amikor a város urai kisebb kihágásokat is ebből a szempontból Ítéltek meg. A város kapitánya egy izben hajdúkat küldött egy házhoz, "az hol a paraszt legényeket tántzolni hallotta vala", hogy közülük a még hiányzó egy regrutát állitsák ki /245/. A vármegyének is hasonló volt az álláspontja, amikor a város a francia háborúra kivetett 8 újonc előállítására vonatkozóan megkérdezte az alispántól: "azokat erőszakossan lehet-e fogni, avagy pedig ha jóvóitokból katonákká lesznek, fogadni?" A felelet igy hangzott: "helyben lévő nevezetes korhelokat, játékosokat, heverőket" kell befogni, "kiket a közjó egyébképpen nem használhat, hanem ha katona életre adatnak, szomszéd Vármegyékből ollyatcn meg fogatandó személy ne légyen, hanem ha távórul lévő Tármegyékbül lészen a meg fogás, meg eshet, de az is mértékletes móddal" /246/. A fogdosás mégsem lehetett nagyon mértékletes: 1797^ben a hajdúk fejenként 2-2 ft.ot kapnak; katona fogdosás következtében ruhájuk is elszakadt, "Eczakankint sokszor életek veszedelmével tett fáradozások meg ismertetvén" /247/» Bár a város állandó verbunk-székhely volt, mégsem sikerült soha verbuválással biztosítani az újoncok számát. Mutatja ezt a verbuválok ellen irt számtalan panasz amiatt, hogy a népet "a katona életre szorittyák" /248/. A város az alispáii mellett a parancsnokhoz, a verbunkos kapitányhoz is fordult panasszal: katonái az uccáról erőszakkal húztak be kaszárnyájukba embereket, egy fiút a kocsmán erőszakosan felnyalábolva vittek a kaszárnyába /249/. írthetetlennek tűnik Dideloto verbunkos kapitány optimizmusa: 1793-ban biztosítja a magistratust a felől, hogy nem lesz szükség fogdosásra, ő verbunkkal is kiállítja a szükséges számú újoncot. A városháza urai azonban jobban ismerték a reális helyzetet, és minden segítséget megadtak, hogy az erőszakos fogdosást minél kevesebbszer, illetve minél kisebb számban kelljen igénybe venni. Igen fontos volt az időpont kellő megválasztása, ezért fordultak az alispánhoz, hogy a katona állítást ne tavasszal rendelje el a vármegye, "midőn már az arra való iffiúság a mezőre s erdőben ki vette magát", hanem télen* főleg a "farsangi napokon", mikor otthon vannak a fiatalok /250/. Hasonló okból teljesiti készséggel a város a toborzó;