Levéltári Szemle, 19. (1969)

Levéltári Szemle, 19. (1969) 3. szám - HELYTÖRTÉNETÍRÁS - Schram Ferenc: Vác népének szellemi kultúrája 1686 és 1848 között / 627–681. o.

- 653 sakor, "ki mellett minden esetre édes attya jót állni, és érette eleget tenni magára vállalta" /175/. A jótállás csak a pásztor gondjára bizott állatok őrzésére, egészségi állapotára és az elkóborlásukból keletkező veszteségre, károkozásra terjedt ki, nem a pásztor által okozott károkra, lopásokra. A csősz egy izben feljelentette a felsővárosi kanászokat, hogy "a múlt napokon a szőlőkből vinigét hordani, és abból tüzet rakván kukoritza tsiiveket sütögetni tapasztalta" /176/, csak a tolvaj kanászok bűnhődtek testi büntetéssel. Az állatok győgyitásához értő pásztorembernek nagy becsülete volt; a lakosok az alaptalanul vádolt Raj János tehénpásztor ügyében pl * "mivel a szarvas marháknak orvoslásához és gyógyétásához igen értene" - a magistratushoz folyamodtak, hogy tovább is maradjon meg a szolgálatban /17?/. Máskor hárman jelentkeztek a város tehénpásztorságára, az egyik "marháknak orvoslássához igen ért", az fogadtatott fel /178/. Már G-aletotto kiemelte a Báthory püspök ültette váci szőlők szépségét. A város szőlőskertjei jóformán az egyedüliek, amiket Evlia Cselebi is észrevesz. Az I699~es concriptio óta egyetlen összeírásban sem maradnak emlitetlenül, termésüket részint'helyben, részint Komárom és Csongrád megyében adják el /179/. Egy-két kivétellel szinte mindenkinek van szőlője; "ha Isten áldását adgya magunkat főképpen segéllyük" hozamával - -irják a beneficiumok között. A promontoriumok óvják a várost az északi széltől és hidegtől, nyilasaikon azonban beáramlik a déli szél és meleg /180/. A város szőlőművesei a XIX. sz. elején - nagy számuk miatt - céhbe akarnak tömörülni, ajánló levelet kérnek a magistratustól, megemlítve, hogy mindkét helybeli plébános már adott hasonlót /l8l/. Ilyen körülmények között fokozott jelentősége volt a szőlőpásztoroknak, a csőszöknek. Védték mind a szőlőt, mind a benne lévő fákat "a rossz emberek, marhák és madarak által okozható károknak ell mellőzésére". A magistratus megbizásából a hegymesterek feladata volt kiválasztásuk: "szőlőpásztoroknak alkalmatos embereket szerezvén". Általában július végén állitották őket hivatalba; a gyümölcsöt őrizték ilyen korán, főleg "az mellettek masérozó katonák által okozandó kárnak ell távoztatására" /182/. A madarak, főleg a seregélyek elűzésére kereplőkkel jártak, különösen szüret idején. Rajtuk kivül lányok is őrizték a szőlőt, róluk azonban az őrzés tényén kivül semmit sem tudunk /hagyományos volt-e, mint a sárközö szőlőőrző lányoké, milyen szokás, szórakozás fűződött hozzá?/. A szüret idejének megállapításához nem fűződött népi hagyomány, ez a földesúr joga volt, a magistratus hirdette ki. /Ugyanigy az első kihajtás napja sem kapcsolódott hagyományos terminushoz, hanem a hatóság rendelkezésétől függött/. Szüret után bongé*-., szők járták végig a hegyet, főleg szegények, a tőkéken rajta felejtett fürtöket keresve.