Levéltári Szemle, 19. (1969)

Levéltári Szemle, 19. (1969) 3. szám - HELYTÖRTÉNETÍRÁS - Schram Ferenc: Vác népének szellemi kultúrája 1686 és 1848 között / 627–681. o.

- 643 kotelödzvén, illetlen tsufolódó nevezetek által meg betstelenitették

f s kissebbittették". Elégtétel-kérését azonban elutasitotta a magistratus, mert a kihallgatott tanuk szerint a becsületsértéseket viszonozták; azért kölcsönös megkövetést rendelt el a biróság /106/. A tanúkihallgatásból kivilágló becsületsértések nem maradtak ránk, igy lehetőségnél nem több az esetnek exogámiai tilalomként való feltételezése. Ismerjük a házasságra kommendálást /107/, körülményei és a kommendáló személye azonban homályban maradnak. Mivel az eljegyzéshez már fűződik joghatály, többször találkozunk vele a jegyzőkönyvekben, /"G-yürü váltás, és kéz fogás által magát el jegyezvén ..,."/108/.A Sönyasszory jegykendőt adott, vacsora is szokásos volt; ha a házasság mégsem jött létre, visszakövetelhető volt a "házassági ajándékul adott jegy kendő", és megkívánhatták "a kéz fogás alkalmatosságával okozott több rendbéli költségeknek meg térittését" /109/. "..... azon házassági kötelezés a kendő adás alkalmatosságával Írásban tétettni rendöltettvén ....." /llO/ Móringolni "hiteles násznagyok előtt, kész pénzben" volt szokásos /lll/, de a pénzt nem mindig adták át; gyakran üzletbe fektették, ingatlant kötöttek le rá. A móringlevél gyakori kezdőformulája: a menyasszony -vő-legényel szokás szerint szándékának declaratiojávai megh elégedet, sőt rea is állót, és következendő papi rend által teendő copulatioig magát az vő legénynek házas társul obligálta" /112/. A testi ruházat, illetve asszonynál az ágynemű is, mindig a túlélő házastársat illette /113/. A lakodalom nagy költséggel járt; az árva, akinek pénze volt az árvapénztárban, ilyenkor kérte ki "lakodalmi pompájának tellyesitésére" tőkéjét /114/, amit máskor ruházatra, a mesterlegény önállósitásra, vándorlásra szokott kikérni; a fent idézett esetben íranyó Andrásnak mind a 109 forintját kiadták, "immár szabad szárnyra kelvén". A lakodalmakon résztvettek hivatalosak

, és nem hivatalosak is, az utóbbiak is kaptak bort, a kerités mellett állva /115/. A meghivottak ajándékot vittek, a lakoma valamilyen kellékéhez szükséges nyersanyagot. 1773~ban egyik vendég két pulykát és bort vitt /116/. Házasságkötés stólájaként városiaktól 50 pénzt, külsőktől stóla li

bera-t kértek, az utóbbi azonban 1 tallérnál több nem lehetett; a "menyasszony bé avatástul" egy kendő, egy darab tehénhuspecsenye, vagy egy tyúk, és "ollyas egy ital melly a lakodalmas házhoz borbul vagy sortul az ő idejében szereztethetik", járt a plébánosnak /117/. A kü!Lsők szabad stóla ját a környező falvakból idejáró házasulandók fizették, akik már 1695-től sürün jártak Vácra esküdni, az uj plébániák felállitásával számuk egyre fogyott, bár ez a szokás csak a XVTII. sz. végére szűnt meg teljesen. Ugyancsak vidékiekre vonatkoznatik a váci vám dijszabásának alábbi teteje: "Paraszt Emberek midőn házasodnak, .... vám és rév fizetésiül immunáItatnak" /118/.