Levéltári Szemle, 19. (1969)

Levéltári Szemle, 19. (1969) 3. szám - HELYTÖRTÉNETÍRÁS - Schram Ferenc: Vác népének szellemi kultúrája 1686 és 1848 között / 627–681. o.

- 634 egész nagyböjtben nem ettek? a piaci pecsenyesütő kofáknak is tiltotta a magistratus, hogy ezeken a napokon húst süssenek, még a zsirban, vagy ugyanabban az edényben való sütést is tiltották nekik, egyedül a halsütő kofák süthettek halat, de ők sem zsirban /33/. Kivételes volt az 1791. év, amikor a húsfogyasztást engedélyezte a magistratus, arra hivatkozva, hogy ,r

a böjti eleség mértéken felül drága* és a mellett hogy nem is szerezhetendő ....." /34/^Nagyböjt minden szerdáján és péntekén keresztúti ájtatosság volt a kálváriánál. Nagypénteken a templomokban állitandó Krisztus kopors

óját nagy számban kereste fel a nép. A székesegyház alsó templomában szokás szerint felállításra került "Sepulchrum Christi ex asseribus laboré arcularii et pictoris instructum"., kiadási tétel diszesebb és nagyobb munkára enged következtetni /35/* A város költségvetésében rendszeresen találkozunk a bejegyzéssel, mely szerint a dominikánusok és ferencesek mindig külön hozzájárulást kaptak a templomukban a sir felállítására. Práter Eázovszkyt azonban, a piaristák kulcsárját, aki "feli állítandó Ur koporsójának ell készittésére" kért hozzájárulást, elutasította a magistratus /36/. A múlt század közepéig szokásos volt a harangoknak kereplővel való helyettesítése, melyet az ország más vidékéhez hasonlóan itt is gyerekek végeztek ,/37/. Ha ezen a napon még volt hó, sokan kezüket és arcukat megmosták benne, hogy jövő húsvétig egészségesek legyenek. Böjtölni nagyon szigorúan böjtöltek nagypénteken, csak este felé ettek tojást vagy olajos káposztát. A szokásban lévő lóusztatásra érdekes körülmények között derül fény: egy csizmadia szolgáját vádolja, "hogy az múlt nagy Pénteken lovát a Punára vivén usztattni", a ló megdöglött. Mások is vitték aznap, mint a szolga védekezéséből kitünik/38/. Nagyszombaton a harangok megszólalásakor a farázás volt szokásos: "ludniillik a virágzáskor lévő fákat megrázták, hogy bőven teremjenek" /39/. Az alkonyati órákban tartott; feltámadási körmeneten a céhek zászlóik alatt vonultak fel; a baldachin mellett a magistratus tagjai lépdeltek égő fáklyákkal

?/ a templomi felszerelés, statua resurrectionis-át is vitték /40"/. A húsvét vasárnapi ételszentelésre bárányhust, tojást, tormát, diós-mákospatkót volt szokás vinni; a nap első étkezését egy falat szentelt kaláccsal illett kezdeni /4l/. Az ételszenteléssel függ össze a számadások tanúsága szerint a három szerzetesháznak húsvétonként adott bárány hagyománya; a plébánosoknak nem adott a város. A húsvéti gyónás elvégzésének számonkérése a magistratus feladata volt; a céheknél az atyamester és két idősebb mester ellenőrizte a céhtagokat és családjukat, házuk népével együtt. "Az húsvéti gyonásrul volt czédulát elöl kérje" - szólt utasitásuk. A parasztgazdákat a fertálymesterek járták végig /42/. A visitatiok a plébánosoknak hagyják meg, hogy a húsvétkor nem áldozókat jelentség a magis tratusnak.