Levéltári Szemle, 19. (1969)

Levéltári Szemle, 19. (1969) 1. szám - FORRÁSOK ÉS TANULMÁNYOK A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖRTÉNETÉHEZ - Benke Zsófia: A Tanácsköztársaság egészségügyi igazgatásának történetéhez / 57–74. o.

- 58 Az 1871:XIV.t-.c. korának igen jelentős törvényalkotása volt, néhány hiányosságától eltekintve megfelelően építette ki az egészségügyi igazgatás szervezetét, azonban nem javította meg - és a törvény egymagában nem is jévithatta meg számottevően - az ország egészségügyi közállapotát. A törvény teljes végrehajtására a kormányzat nem is gondolt; a kapitalista állam még a saját érdekei határáig sem forditott gondot a közegészségügyre. Az egészságüggyel kapcsolatos legsürgősebb intézkedések megtételére rendszerint csak egy-egy nagyobbmérvü járvány szorithatta rá a kormányoka-*-./3/ Az 1876:

XIV.t„c. pedig hosszú évtizedekig érvényben maradt anélkül, hogy teljes végrehajtására sor került volna. A XIX. sz. utolsó negyedétől - ha módosításokkal is, de mindenesetre azonos irányban szabályozott egészségügyi igazgatás szervezetén először az 1918. évi októberi polgári demokratikus forradalom változtatott. Változtatásokra ekkor már régen megérett a helyzet. Az addigi igen alacsony szinten veszteglő egészségügy a háború veszteségei, gazdasági kihatása következtében olyan mélypontra süllyedt, hogy az intézményes változtatás szükségessége széles körökben nyilvánvalóvá vált. A közegészségügyi igazgatási feladatait mostohán kezelő Belügyminisztérium keretei között semmi mód nem látszott érdemleges reformok megvalósítására. A 3udapesti Orvos Egyesület 1916. évi nagygyűlésén, haladó orvosok már nyomatékkal hangsúlyozták, hogy a szociálpolitikai és egészségügyi kérdések megoldása önálló főhatóságra, Közegészségügyi és Népjóléti Minisztériumra várt., Ilyen minisztérium felállitása ellen azonban éppen a tőkések közvetlen érdekeire hivatkozva tiltakozott Tisza István miniszterelnök./4/ A Tisza lemondása után megalakult Esterházy, majd Wekerle kormányok azonban kénytelenek voltak legalább kezdeményező lépést tenni egy olyan minisztérium felállítására, amelynek a szociálpolitika és egészségügy irányitása képezi elsőrendű feladatát. 1917. augusztus 9~én került kihirdetésre az 1917:XI.tc. a magyar felelős miniszterek számának ideiglenes felemeléséről. /5/ S törvény értelmében kinevezhető négy tárcanélküli miniszter, a háborúval és békére való átmenettel kapcsolatos feladatok, továbbá az államigazgatás rendes keretein kivül eső egyéb teendők ellátására. E törvény alapján a Minisztertanács 1917. augusztus 24-én tartott ülésén "a szociális jellegű teendők vitelét" gróf Batthyány Tivadar tárcanélküli miniszterre bizta./6/ 1917. augusztus 30-án pedig Batthyány Tivadar felhatalmazást nyert, hogy a népjóléti miniszteri hatáskör megállapítása és részletes szervezeti szabályozása ügyében törvénytervezetet kászitsen./7/ A munka elvégzésére a minisztertanácsi határozat alapján egy kereskedelemügyi minisztériumi osztálytanácsos, egy miniszteri titkár és egy irodatiszt kapott beosztást. Politikai fordulat gyorsitotta meg azonban az uj minisztérium felállítására irányuló vontatott előkészületeket., 1913. októberében kitört a polgári forradalom és a december 8-án kelt néptörvény felállította a Munkaügyi ás Népjóléti Minisztériumot, hatáskörébe utalva az egészségügyi igazgatást./8/ Az 1918:IV. néptörvény szerint a