Levéltári Szemle, 19. (1969)
Levéltári Szemle, 19. (1969) 3. szám - Bőhm Jakab: A magyarországi főhadparancsnokság iratai a Hadtörténelmi Levéltárban / 545–569. o.
- 549 Az első években valamennyi irat ellenőrzését szolgáló, vagy az ügymenetet meggyorsitó és megbízhatóbbá tevő segédleteket nem készitettek, vagy legalábbis ilyenek nem maradtak ránk. Az 1740-1771 közötti segédkönyvek - protokollumok, elenchusok, indexek - nagyrésze nem egyidős jaz iratokkal, hanem évekkel később készültek./20/ Egykoruan csupán a királyi leiratokat és az udvari haditanács rendeleteit lajstromozták. /2l/ Ezek az egykorú elnevezéssel "Protocoll" felirattal ellátott segédkönyvek nem azonosak a későbbi évek során közismerten és egyértelműen protokollnak nevezett ülésjegyzőkönyvekkel. Csupán lajstromszerü nyilvántartásául szolgáltak a királyi leiratoknak és az udvari haditaná.cs rendeleteinek, megadva a küldő főhatóság nevét, az irát'keletkezésének dátumát és rövid tartalmát. E lajstromoknak ma az ad különös jelentőséget, hogy bennük valamennyi; királyi leirat és haditanácsi rendelet megtalálható, mig ugyanezt az iratokról nem mondhatjuk el./22/ A protokollumok száma 7, és időben 1740-től 1764-ig terjednek./23/ A bennük való eligazodást a hozzájuk készitett 2 darab mutató biztositja. Ezek megadják a lajstromkönyv paginaszámát, az irat keletkezésének évét, hónapját és napját, valamint a tárgyát* 1766-tól nemcsak a királyi leiratokat és az udvari haditanács rendeleteit foglalták lajstromba, hanem valamennyi beérkezett, illetőleg kibocsátott iratot is. Ezeket a protokollumokat évenként lezárták és mutatókat csatoltak hozzájuk. A protokollumok 1769-ig vannak meg, számuk 4. Az 1769-1771 közötti évek lajstromkönyvei feltehetően egyidőben pusztultak el az 1766-tól 1772-ig terjedő időszak iratanyagával, amely - feljegyzések szerint - a budai vár 1849* évi ostromakor semmisült meg. Ebből az időből, pontosabban 1769-től 1771-ig? csupán a mutatók vannak meg /5 darab/. Viszonylag hiánytalanul fennmaradtak a hadbirósági hivatal különböző segédkönyvei. Számuk 12. A G-eneral Commandó régi iratainak 1773~as rendelkezésekor és lajstromozásakor készülhettek azok az elenchusok, amelyek az iratokat aszerint sorolták fel, hogy a rendezés során megőrzésre javasolták-e őket, vagy pedig megsemmisithetőknek tekintették. A sors iróniája folytán a kiselejtezett iratok 1740-1771 közötti elenchusai ?4 darab/ majdnem hiánytalanul megvannak, ellenben a megőrzésre érdemesnek tartott iratoknak csupán egy elenchusa maradt meg, amely az 1750-1765 közötti ügydarabokat tartalmazza. Az 1740-1749-es elenchus valószinüleg a II. világháború során pusztult el./l2/. A segédkönyvek elnevezésében nem voltak következetesek. Előfordul, hogy egyazon nemű könyveket más-más elnevezéssel láttak el. így például a királyi leiratoknak és az udvari haditanács rendeleteinek lajstromkönyveit egykoruan n Protocoll u-nak, vagy M Protocollum"-nak nevezték, ugyanakkor az iratok 1773-as ujralajstromozásakor készült segédkönyve-