Levéltári Szemle, 19. (1969)

Levéltári Szemle, 19. (1969) 2. szám - LEVÉLTÁRAINK ÉLETÉBŐL - Oltvai Ferenc: Kiállítás Csanádalbertin / 434–439. o.

- ^35";ján - a község településének 125. és a tsz megalakulásának 20. évfordulójára. A három ivnél valamivel bővebb mü ráirányította a helyi vezetők és a tanácstagok figyelmét községükre és azok az erőforrásokat előteremtették az ünnepség megrendezéséhez és a mü kiadásához. Csanádalberti telepes község volt, és mint ilyen, osztozott a Del-Alföld többi telepes, vagy másként kertész községének a sorsában. A török hódoltság után a kamara megyényi területhez jutott az Alföld déli részén. A kincstár a terület nagy részét rideg marhatenyésztésre használta, és csak a XIX.szd. első évtizedétől kezdték a terület hasznosításának más módját - a betelepítést, és azzal a földművelést nagyobb ütemben bevezetni. A betelepítési folyamat utolsójaként jött létre ez a község is. 1842-ben a kamarai birtokok temesvári igazgatóságán ugy határoztak, hogy a pitvarosi 9900 holdas pusztából még két dohánykertász telepet létesitenek; Albertit ás Ambrózit. A pitvarosi telepesektől azért vették el a területük kétharmadát, mert nem vállalták a dohánytermesztést. Az alberti telepesekkel 1843-ban kötötték meg a szerződést. 2250 holdat adtak bérbe a 114 telepesnek 20 évre. A feltételek között előirták, hogy 5 holdon dohányt kell termeszteniök és a termés felét ingyen kell a kincstárnak adniok. A telepesek főleg Pitvarosról és Tótkomlósról kerültek ki, de akadtak jelentkezők Nagylakról, Makóról és Hódmezővásárhelyről is. A lakosság túlnyomórészt szlovákokból került ki, akik nyelvüket a Szlovákiába történt attelepülesükig megőrizték. Egy-egy telepes család 20 holdat vett bérbe. A telepesek életfeltételei súlyosak voltak, mert a földet nem jobbágyi használatra birták, tehát nem voltak úrbéresek, hanem csak bérlők. Ebből az következett, hogy ha a bárt nem fizették, el kellett hagyniok a telepet. Mégis vállalkoztak a telep létesítésére, mert az előbbi lakóhelyükön még bérföld sem jutott nekik. Az 1950ben megszűnt Csanád megye lakosságának fele 1848 előtt kertésztelepeken élt. Legfőbb törekvésük az volt, hogy úrbéresek legyenek és jobbágyokként használhassák a földet, mert a teljesen bizonytalan sorsú bérlők nem számíthattak arra, hogy munkájuknak gyümölcseit a következő évben élvezhetik-e? Az albertiek 1843-ban takarították be az első termést. Azon a télen még a régi lakóhelyeiken maradtak. Tavasszal jelentek meg és elkezdték a házak épitését. A szomszédos Pitvaros község evangélikus lelkésze - ahova még jóidéig az Albertiek is tartoztak - feljegyezte, hogy: "Ezen kertészközség telepíttetett 1844-ik évben, azon év november 23-tól kezdve kezdődött az egyház anyakönyvének vitele..." 1844-ben alakult az első elöljáróság és akkor vésették az első pecsétjüket: Alberti Kertész Község Petsátje 1844 körirattal. A pecsétben dohánylevelet rajzoltak V alakban, ami foglalkozásukra, a dohánytermesztésre utal. A kis telep gyors fejlődésnek indult, amit a születési anyakönyvek első bejegyzései is bizonyítanak; 1844 őszén 5 fiu és 3 leány született, 1845-ben 17 fiu és 18 leány. Igaz, hogy ezekből 7 fiu és 3 leány egy éves koruk elérése előtt meghaltak. A lakosság száma mégis gyorsan