Levéltári Szemle, 19. (1969)

Levéltári Szemle, 19. (1969) 2. szám - Bendefy László: A Vay-család golopi levéltára a Sárospataki Református Levéltárban / 290–326. o.

- 309 láthatóan a legrégibb iratok szenvedtek legtöbbet. Yoltak darabok, sőt csomók, melyekhez alig lehetett hozzányúlni, mert a legkisebb érintésre foszladozni kezdtek. E kényes darabokat ivenként, selyem- vagy itatóspapirosba csomagoltam. Ezt követte az anyag átnézése és a régi rendnek többé-kevésbé megfelelő csomókba való visszaállítása. Vay Gilda kivánsága az volt, hogy - a család Amerikában élő, mai seniorjának elgondolásához hiven - kerüljön minden örök letétként a pataki református egyházkerületi levéltárba. E rendelkezés értelmében - ugyancsak gépkocsin - legelőször a képeket inditottam útnak. A generális és felesége arcképét azonban, mivel időközben néhai Dongó György festőművésszel restauráltattam azokat, Ujszászy Kalman professzornak, a tiszántúli református egyházkerület jelenlegi főgondnokának Budapesten személyesen adtam át, és e két arcképet ő személyesen szállította gépkocsin Patakra./26/ A képeket elszállításuk előtt bemutattuk a Magyar Nemzeti Múzeum történeti képcsarnoka vezetőjének, aki három személy arcképéről fényképfelvételt készíttetett. Ezek: Vay Miklós generális és felesége, Ádelsheim Johanna valamint Váradi Szabó János pataki professzor, A golopi Vay-levéltár elszállítására 1959. nyarán került sor. Addigra a legfontosabb konzerváló munkálatokat elvégeztem, illetőleg elvégeztettem, és a levéltár teljes^anyagát Pataki János dr

.-ral együtt átnéztük és átadásra előkészítettük. A megmentett levéltári anyagból kiemeltem mindazokat az iratokat, amelyek Vay Miklós generális folyamszabályozási királyi biztosi működésére vonatkoznak, s ezeket az Országos Levéltárnak adtam át azzal a kéréssel, hogy azokat a Helytartótanácsi Levéltárban őrzött hasonló jellegű iratokhoz csatolják. Ez meg is történt/27/. A generális halála előtt ugy rendelkezett, hogy fiai ezt, az általa mindig^elkülönítve kezelt iratanyagot a családi levéltárból emeljék ki, és adják át a Helytartótanácsnak. Az örökösök e kívánságnak eleget tettek, de az átadás alkalmával a folyamszabályozási iratoknak mintegy ötödrésze a családi levéltár iratai között maradta Jelenleg ezeket az iratokat is a többiekhez csatolva őrzi az Országos Levéltár.