Levéltári Szemle, 19. (1969)

Levéltári Szemle, 19. (1969) 2. szám - Sashegyi Oszkár: Ember Győző köszöntése / 283–289. o.

- 286 De nemcsak az anyag fizikai állapotának javításáról történt gondoskodás. Az 1949. áv az alapleltározás nagy éve volt. Addig az Országos Levéltár anyagáról csak töredékes ismertetések, helyenként leltárak álltak rendelkezésre. Most az évi munkaterv tengelyébe a teljes felállított iratanyag un. bővített alapleltárát állították. Az alapleltár a levéltár fennállása óta első ízben adott átfogó képet az itt őrzött iratanyagról, s egyben megteremtette az előfeltételeket a további rendszeres levéltári munkához. Ez lett az alapja az első ötéves terv összeállításának s egyben irányt mutatott a többi levéltár számára is, alapul szolgált a törvényhatósági levéltárak részére készített utasításhoz. S milyen nehéz körülmények között végezték a levéltárosok ezt a hatalmas munkát! 1949-50 telén fűtetlen raktárakban, télikabátban dolgoztak, magukat pokrócba csavarva ültek a szerelőasztalokhoz, hogy a leltár adatait feljegyezzék. Ugyanakkor az általános leltározó munkával párhuzamosan speciális anyagfeltáró munkákat is végeztünk: a polgári korszak munkás- és parasztmozgalmi irataihoz készítettünk mutatócédulákat. Nagy jelentőségű kiadványok egész sora volt készülőben az Országos Levéltárban. Ember Győző az 1848-49-i minisztériumi levéltár ismertető leltárán dolgozott, készült a Zsigmond-kori oklevéltár I. kötete, folytak a "XVI.—XVII.sz.-i urbáriumok" és az "Úriszéki jegyzőkönyvek" c. forráskiadványok munkálatai. Az Országos Levéltár életét azóta is a tervszerű munka és az állandó fejlődés jellemzi. 1956-ig befejeződött valamennyi raktárterem beállványozása s az uj raktártermek polcai is megteltek levéltári iratanyaggal. Folyt a teljes iratanyag középszintű rendezése és sor került olyan munkálatokra, amelyek elvégzését a korábbi évtizedekben csak tervezték, de hozzáfogni sem tudtak, mint pl. a Thököly és Rákóczi szabadságharcok levéltárainak kialakítása. Az 1956-os események azután ismét súlyos sebeket ejtettek a levéltáron, bizonyos tekintetben súlyosabbakat az 1945. évieknél. Az 1956-os tűzvész 3 raktártermet tett tönkre s ennyinek levéltári anyagát pusztította el. Annak folytán, hogy a pusztulás mind 1945-ben, mind 1956-ban nagyrészt polgári kori iratanyagot érintett s hogy a dualizmuskori, majd az 1945 utáni szakszerűtlen iratselejtezések is ezt az iratanyagot sújtották, a polgári kori levéltári forrásanyagban ma viszonylag nagyobbak a hiányok, mint a késői feudalizmus korának iratanyagában. Az 1956-ot követő években ismét újjá kellett építeni a levéltár épületének elpusztult részeit. Az újjáépítéssel párhuzamosan folytak s nagy extenzív és szervező munkák: a még az irattárakban kint levő polgári kori anyag s a felszabadulás utáni iratanyag egy részének átvétele, ez utóbbival kapcsolatban a népi demokratikus osztály felállítása, a központi gazdasági levéltár megszűnésével kapcsolatban az országos jelentőségű vállalati fondok átvétele és azok kezelésére a IV.