Levéltári Szemle, 19. (1969)

Levéltári Szemle, 19. (1969) 1. szám - HELYTÖRTÉNETÍRÁS - L. Nagy Zsuzsa: Az 1918–19-es forradalmak és a helytörténeti kutatás néhány problémája / 253–265. o.

- 264 felfogást, aki közreműködik egy reális történeti szemlélet kialakításában. Tudományunk, történetírásunk egésze az utóbbi évek során azzal az erőfeszítéssel jellemezhető, amely a provincializmus, a hungarocentrikus látásmód ellen küzd, amely a magyar történetet nem elszigetelten, önmagábavalóan, hanem^ legalábbis kelet-európai környezetében s az ebből fakadó tényezők hatásában igyekszik bemutatni. A provincializmus, a beszűkült látóhatár elleni küzdelem alapvető feladat ás követelmény a hely történet Írással szemben is. Provinciálissá ugyanis nem a témakör, a szükreszabott, éppen talán egyetlen község problémáját kitűző témaválasztás tesz egy munkát, hanem az, milyen tudományos igényességgel, milyen színvonalon oldotta meg annak feldolgozását. Szt rendkívül nyomatékosan szeretném hangsúlyozni. A még fellelhető provincializmus leküzdése, a helytörténeti kutatómunka színvonalának emelése azonban nem csupán azon múlik, milyen anyagismerettel, a korszak egészének milyen szilárd ismeretével, áttekintésével rendelkezik a kutató. Ugyanilyen lényeges az is, hogy önmagában kiérlelt, valóban meggyőződésévé vált történeti-politikai-eszmei alapokra épitse müvét, s hogy épp ennek az alapnak a birtokában biztonsággal igazodjék el a korszak vitás vagy vitatott kérdéseiben. Csak igy kerülhető el az a ma még igen gyakori jelenség, hogy bizonyos értékeléseket, megállapításokat - épp az eszmei bizonytalanság, tájékozatlanság következtében - átvesz a szerző országos történettel foglalkozó munkákból, hogy ezek gyakran már messze meghaladottak, de ugy érzi, "tartania kell magát a fővárosi vonalhoz". Nem egyszer, szinte láthatóvá válik, hogy egyes politikai szereplők, vagy intézkedések elbírálásakor a szerző szinte a bizonytalanság ingoványos talaján imbolyog, hogy értékelései saját anyagához nem illeszkednek szervesen, vagy ellentmondásosak. Kívánatos színvonalú helytörténeti munkákat csak ugy lehet megalkotni, ha szerzőjük nem csak gazdag anyagismerettel, az egész korszak ismeretével, hanem szilárd eszmei koncepcióval rendelkezik. Az általános jellegű kérdéseken tul azonban módszerbelileg is vannak még olyan lehetőségeink, amelyeket talán nem aknáztunk ki kellőleg a helytörténeti munkákban. Ilyen lehetőség volna az összehasonlítás, mérlegelés fokozottabb érvényesítése és alkalmazása, amennyiben az lehetséges. Elképzelhető ez akár falutörténet esetében is, hiszen végsőfokon nem elégedhetünk meg csupán az események, történések regisztrálásával; az értékelés feltétlenül valamiféle viszonyítást kíván, akár országos színvonalhoz, akár talán egy szomszédos községhez. Kitágítható a kutatómunka, és igy szükségszerűen az összehasonlítás is, tájegységekre, ami már nagyobb keretet ad mind a jelenségek tendenciáinak felvázolásához, mind az eltérő vagy .rokonvonások bemutatásához.