Levéltári Szemle, 19. (1969)

Levéltári Szemle, 19. (1969) 1. szám - HELYTÖRTÉNETÍRÁS - L. Nagy Zsuzsa: Az 1918–19-es forradalmak és a helytörténeti kutatás néhány problémája / 253–265. o.

- 260 ban, amikor az ellenforradalom visszahódítja a hatalmat, mennyire könnyiti vagy neheziti ezt a közsági, városi vezetés adott állapota, könnyen vagy nehezen lehetett-e megoldani - szervezeti értelemben - a régi hatalmi apparátus viszszaállitását. A közsági, városi elet egy további, nem sok figyelemre méltatott részlete az adózás ügyével függ össze. A Tanácsköztársaság megszüntette a korábbi adózási formákat, ami - a helyi források tanúsága szerint - számos nehézség forrásává vált, mert a helyi vezetés anyagi eszközei igy teljesen vagy csaknem teljesen elapadtak. Nem egy helyen, a Nyugat-Dunántúlról ismerek erre nézve adatokat, a helyi tanácsok maguk állítottak vissza bizonyos adónemeket július folyamán, hogy a közigazgatási ügyintézés fennakadást ne szenvedjen. Nehezebb probléma az ipari termelés, a hadsereg anyagi ellátásának /fegyver, lőszer s csak másodsorban az élelmiszer/ ügye. Arról, ha nem is egészen teljes, mindenesetre eléggé részletes képünk van már, hogyan alakult a termelés, az üzemvezetés a nagybirtokokon, a termelőszövetkezetekben. Viszonylag elhanyagolt terület azonban a vidéki gyárak, kisebb üzemek valóságos életének, hátköznapjainak bemutatása: a termelés, a munkafegyelem, a bérezés, a gyárvezetés stb. számos kérdése merül itt fel, beleértve a gyári munkástanácsok helyét, szerepét is. Nem tekinthetjük teljesen elvégzettnek azt a munkát sem, ami az ország megszállt területeinek, illetve az intervenciós seregek igazgatása alá került részeknek az életére vonatkozik. Baranyáról, a jugoszláv megszállás alá került területek nagyobb részéről vannak feldolgozások, de itt sem a terület egészéről; mig a Tiszántúl vidékéről csak néhány kisebb munka utalásai állnak rendelkezésre. A hadműveleti területeken pl. elsősorban és csaknem kizárólag a katonai történet kérdéseit kutattuk és világítottuk meg, ugyanakkor, szinte alig vannak adataink arra nézve, hogy az északi területeken a mindennapi élet hogyan alakult, a munkáshatalom mit tudott tenni. Finomabb társadalmi- és rétegelemzássel lehetne és kellene kiegészíteni azt a munkát, amit eddig az ellenforradalom különböző erőiről, akcióiról végeztünk. Behatóbb vizsgálat, alaposabb elemzés tárgyává kellene tenni, hogy kik, milyen rétegek fordulnak szembe, - nyomon kisérve ennek időbeli mozgását, változását - a polgári demokratikus rendszerrel restaurációs céloktól vezetve, s hogyan alakul az ellenforradalom tábora a Tanácsköztársasággal szemben. Sz a rétegelemzés magának a Tanácsköztársaság történetének megismerése szempontjából is tanulságos lehetne, hiszen bizonyos mértékig és bizonyos társadalmi rétegeknél a Tanácsköztársasággal szembeni oppozició nem mélyebben fekvő, valóságos érdekellentétet, hanem csupán egyes intézkedéseknek a kedvezőtlen visszhangját, s helyzet teremtette kényszerintéz-