Levéltári Szemle, 19. (1969)

Levéltári Szemle, 19. (1969) 1. szám - FORRÁSOK ÉS TANULMÁNYOK A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖRTÉNETÉHEZ - Szabó Ferenc: A mezőberényi munkástanács működése / 205–214. o.

- 207 2. A polgári demokratikus forradalom időszakának néhány vonása A világháború 570 halottat követelt áldozatul a mezőberényi lakosságtól. A bevonult férfiak száma 4000 körül volt. A hadirokkantak, később hazakerült hadifoglyok számát nem ismerjük. A polgári demokratikus forradalom 3udapesti győzelmét követően, 1913. november 2-án alakult meg a községben a Nemzeti Tanács, először a községi főjegyző, majd november derekától Szabó Árpád polgári iskolai igazgató /a két világháború közötti kisgazdapárti szervezkedés ismert egyénisége/ elnöklete alatt. A helyi Nemzeti Tanács nagyobbrészt átvette a községi képviselőtestület szerepét és funkcióit. 1919. február 10-ig rendszeresen ülésezett, általában gazdag napirenddel, a képviselőtestületi közgyűléseknél szélesebb ha-^ táskörrel. Sok közellátási, szociális, hadigondozási problémát sikeresen meg is oldott. Aktivitása és közel három és fél hónapon át jól kimutatható, határozott politikai vezetőszerepe a környéken egyedülálló. A Viharsarokban alakult nemzeti tanácsok lényegében néhány hét alatt elvesztették súlyukat, a szociális kérdéseket nem tudták megoldani, az osztályellentétek élessége lehetetlenné tette testületi működésüket. A mezőberényi kivételben a község politikai arculatának viszonylagos homogenitása mutatkozott meg. A Mezőberényi Nemzeti Tanács összetételében is kifejezésre jutott - ugyanakkor 1919 februárjában már megyeszerte - világosan észlelhető - a balratolódás. A november 2-án alakult Nemzeti Tanácsban, egészen az 1919. január 30-i - a megélénkült helybeli munkásmozgalom által kikényszeritett átalakit ásig, kizárólag a polgári elemek foglaltak helyet. A községben élő iparosok, kereskedők, tisztviselők, ügyvédek, papok, pedagógusok, földesgazdák voltak a Tanács tagjai - a Tanácsköztársaság idején szerepet játszó helyi vezetők közül senkit sem engedtek maguk közé. Az 1919. január 30-i újjáalakulás /a választás a nemzetisági olvasókörökben történt/ után a proletárdiktatúra alatti Munkástanács 3-4 tagja már bejutott a Nemzeti Tanácsba. E tagok és több nem polgár tag már a szervezett baloldali erők, elsősorban a földmunkások képviselői voltak. Első lépésként kikényszeritették a Nemzeti Tanács üléseinek nyilvánosságát, majd a polgári vezetéssel ellentétben álló követelések hangoztatásával elérték, hogy február 10-e után a Nemzeti Tanács hegemóniája megtört, a testület, ha formálisan nem is oszlott fel, lényegében nem működött. A szervezett proletár' erők korábbi törekvéseire mutat a Hudák János elnöklete alatt 1918 november legvégén megalakult un. Köztársasági Pártkör néhány szociális tárgyú javaslata, beadványa a Nemzeti Tanácshoz./3/