Levéltári Szemle, 19. (1969)

Levéltári Szemle, 19. (1969) 1. szám - FORRÁSOK ÉS TANULMÁNYOK A MAGYAR TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖRTÉNETÉHEZ - Bálint Ferenc: A gyulai városi direktórium története / 152–163. o.

- 160 ­szövetségének adta át és felterjesztést tett az prszagos Ha­digondozó Irodához állandó és int ézíiá"n#es segélyezésiikre. A földkérdés megoldása érdekében felhívta a Városi Tanácsot, hogy a földmivelo foglalkozású földnélküli lakos­ság igényének kielégítésére a szomszédos gerlai, pósteleki és paradicsom-majori uradalmi földeket igyekezzék biztosita­ni./27/ Mindent megtett a nehéz feladatot jelentő közélelme­zés-, tűzifa-, bőr- és textilnemű ellátás érdekében. Intéz­kedett az egyes jómódú egyének által felhalmozott élelmi­szerek és árukászletek felkutatására, elkobzására és hatósá­gi áron való szétosztására. Az Intézőbizottság üléseiben ho­zott határozatok alapján a "Direktórium igen sok igazolást adott ki a Vörösőrságben ás a Vörös Hadseregben szolgálatot teljesítő gyulai katonák hozzátartozói részére, hogy csalá­di segélyt kaphassanak. Ezt a sokrétű munkát mindössze 2 hét alatt, a román intervenció árnyékában végezte el a Direktórium. Megnehezí­tették munkáját a városban terjesztett rémhírek, amelyek kü­lönösen a román intervenciós hadsereg Arad térségéből ápri­lis 16-án megkezdett előnyomulása után sokasodtak meg és igyekeztek a proletárdiktatúra jövőjébe vetett hitet megin­gatni. Dundler és Perei elvtársak ezekben a nehéz napokban is tanúságot Fettek osztályhüségükről és a Belügyi Népbiz­tosság 1321/1919. számú rendeletének megfelelően még akkor is helyükön maradtak, amikor a fenyegető hadihelyzet követ­keztében április 22-én a Vörösőrség, majd 23-án a Megyei Direktórium is elhagyni kényszerült a várost. Az április 25-én bevonuló román csapatok parancsnok­sága Dundler Károlyt és a gyulai munkásmozgalom másik két vezetőjét Grünfeld Jakab és Beleznay Sándor intézőbizottsá­gi tagokat már másnap letartoztatta a Tanácsköztársaság ér­dekében végzett tevékenységük miatt, és rövid hadbírósági tárgyalás után a város határában agyonlövetne őket. A gyalázatos merényletet mindazok üldözése, össze­fogása ás internálása követte, akik a Tanácsköztársaság ér­dekében dolgoztak. A román megszállás után, a Horthy-rend­szer idején tovább folyt a megtorlás a rendőri és büntető­apparátus minden eszközével, de hiába, mert a Tanácsköztár­saság dicsőséges emlékét nem tudta kitörölni a dolgozó töme­gek tudatából. xxx

Next

/
Thumbnails
Contents