Levéltári Szemle, 18. (1968)

Levéltári Szemle, 18. (1968) 3. szám - KRÓNIKA - Varga Endre: Kossányi Béla (1894–1968) / 804–806. o.

• 806 ­szolgálatában." Éveken át о készítette az Országos levéltár működéséről a Levéltári Közlemények hasábjain kiadott évi je­lentéseket. 0 irta az általa rendezett Báthory-Szobjeszki em­lékkiállítás katalógusát s az 1830-1831. évi lengyel szabad­ságharc emlékére a lengyelek által Párizsban rendezett kiál­lítás /Kossányi által összeállított/ magyar részének külön katalógusát stb. Ezekkel s más tevékenységével sokat tett a lengyel-magyar kapcsolatok fejlesztéséért, utolsó megjelent munkája is e célt szolgálta. /"A lengyelországi levéltárakban, könyvtárakban ás egyéb gyűjteményekben őrzött magyar vonatko­zású iratanyag jegyzéke", 1952./ A levéltárügy iránti érdeklődése és szeretete 1950-ben bekövetkezett nyugdíjazásával sem sziint meg. E tárgy alakulá­sát továbbra is élénk figyelemmel kísérte, s az Országos Le­véltár, illetőleg a Levéltári Osztály ideiglenes megbízásából, szerződéses alkalmazásban, hosszabb időn át különféle rendező, szakértői stb. munkákat végzett. Hivatásszeretetét, az Orszá­gos Levéltárhoz való ragaszkodását az 1956. évi tűzvész alkal­mával az anyagmentésben való buzgó részvételével is megmutat­ta. Előhaladott kora, hanyatló egészsége s körülményeinek ked­vezőtlen alakulása azonban erejét felőrölte. Egyénisége egyéb­ként sem volt küzdőképes. A nsgy műveltségű, csiszolt modorú ember feladta a harcot az előtte tornyosuló nehézségekkel. Csendesen, magába zárkózva, vívódásait barátai elől is rejtve, eljutott a végső elhatározásig. Teste öt napig küzdött a halállal, lélekben az élettől már régen elszakadt. Megismerte a magányt és a reménytelensé­get, s vonzásuknak - az elmúlás felé - nem tudott ellenállni, elébement annak, ami úgyis elkerülhetetlen. Fájó szívvel né­zünk távolodó alakja, tűnő arca után, s emlékét meleg együtt­érzéssel, őszinte kegyelettel őrizzük. Varga Endre

Next

/
Thumbnails
Contents