Levéltári Szemle, 18. (1968)

Levéltári Szemle, 18. (1968) 3. szám - FIGYELŐ - Padányi Gulyás Gyuláné: A párizsi Havas Hírügynökség Levéltára / 794–803. o.

- 803 gyázatossági szabályokra. Az ilyen jellegű levelezés a felsőbb érdekek szem előtt tartásával titokban tartott kuliszszatitkokat is leleplez. Szerző rendkiviil fontosnak tartja, hogy a La Gazette des Archives olvasóinak figyelmét erre az új szerzeményre, s általában a sajtólevéltárak anyagára ráirányítsa. Hiszen a tájékoztatásügy, mint olyan, 1966 júliusa óta számos egyetemen, így a párizsi irodalomtörténeti karon /történelem és pszichológia szak/, valamint a jogi és közgazdasági karokon /jog és tájékoztatásgazdasági szak/ doktori disszertációs téma.^Ezek a szakmunkák a sajtótörténettel foglalkozó, egyre elmélyültebb kutatásokat is fel fogják lendíteni. Itt az ideje, fűzi hozzá Isabelle 3rot, hogy a megyékben is előtérbe kerüljön a helyi sajtó levéltári anyagának védelme, Párizsban sajnos, irja, többnyire a háborús pusztítások következtében, szamolniok kell azzal, hogy az ilyen természetű anyag ma már- aligha^lesz feltalálható, de még mindig van remény egyik-másik levéltári anyag megmentésére. Megemlíti, hogy a hirlap-vállalatok irattári anyagában, gyűjteményként kezelve, vagy akár egyes példányokat megőrizve, olyan folyóiratok kerülhetnek elő, amelyek gyakorlatilag elfogyottnak, egyebütt fel nem lelhetőnek tekinthetők. Például a Correspondance Havas /Havas Tudósítások/ cimü, 1852-től megjelent periodikából- csak a párizsi országos könyvtár őriz egyetlen sorozatot, azt is. hiányosan: az 18621869 évben megjelent számok nincsenek meg. Szerző ugyanakkor, amikor a Havas Hírügynökség levéltárának forrásértékát behatóan elemzi, természetesen azt is leszögezi, hogy e levéltári anyag ujabbkeletü része nem bocsátható a kutatók rendelkezésére. Igaz ugyan, hogy az ügyek zöme ma már nem válna diplomáciai bonyodalmak forrásává,azonban a levelezés ma élő személyeket is érint, s a kutató olyan adatok birtokába jutna, amelyeket ellenük használhatna fel. Minthogy a Havas Hírügynökség levéltára ajándékképpen került az Archives Nationales örizetébe, a közlevéltárakra érvényes kutatási szabályok erre az anyagra is érvényesek, vagyis iratai a keletkezési dátumtól számított 50 év elteltéig gyakorlatilag nem kutathatók. Itt megemlíti a szerző, hogy ezt a bizonyos "50 éves időhatárt" a francia minisztertanács ideiglenesen, rendeletileg módosította, éspedig ugy, hogy az 1920 előtti évekből keletkezett iratok kutathatóságát biztosította. /A Francia Hírügynökség saját felelősségére kérheti a levéltártól, hogy egyes esetekben kivételes engedélyt adjon számára bizonyos zárolt dokumentumanyagban való betekintésre./ A rendelet 1962-ben jelent meg, az azóta eltelt idő az 1920 előtti anyagok esetére nézve is, hamarosan eléri az 50 éves időhatárt, ha ugyan újabb, automatikus módosítás közben nem születik. Padányi Gulyás Gyuláné