Levéltári Szemle, 18. (1968)

Levéltári Szemle, 18. (1968) 3. szám - HELYTÖRTÉNETÍRÁS - Schram Ferenc: Kisnógrád megye történeti néprajza, 1686–1848 / 657–719. o.

- 665 köblös és 10 szekér szénát adó telkeket,/37/ Szirákon 9 telket használ a földesúr,/38/ vagy az allodiumhoz csatolták, illetőleg allodiális föld lett, mint pl. Radon, Pencen, Alsósápon. /39/ Van ahol műveletlenül hagyják a puszta telkeket, mint Csecsén, ahol kettő van, részben használják, részben nem. Még ritkábban találkozunk olyan allodiális földekkel, melyek nem desertákból lettek, pl. Egyházasdengelegen, ahol 300 köblös majorsági szántó van./4-l/ A deserták később eltűnnek, valószínű, hogy a népesség szaporodásával fokozatosan minden talpalatnyi földet művelés alá vettek. Mint láttuk, ritkán fordul elő, hogy a földesúrnak módja lett volna puszta telkek hozzácsatolásával allodiális földját növelni. Nógrád megye nem az uradalmak hazája, terűietünkön, mint emiitettük, mindössze kettővel találkozunk. Általánosabb, hogy több földesúr bir egy falut, már 1606-ban kát földesúr van Kökényesen, Háhalmon, Palotáson, három Jobbágyiban, Szántón négy./42/ Az úrbérrendezésig még tovább aprózódtak a birtokok, pl.. Herencsénynek, Ősagárdnak öt, Bánknak hét, Yanyarcnak pedig 13 földesura van. Ha ezek csak egy telken fűztek alloidális gazdálkodást, az már a határnak elég jelentékeny részét igénybe vette, bár olvasunk negyed telken folytatott majorsági gazdálkodásról is, pl. 1728-ban Pyber József ur. A nem csekély számú kuriális falvak allodiumairól még enynyi adatot sem kapunk. Az allodiumok mellett minden falunak is volt külön földje, 1-2 telek, néha csa^ 4-6 köblös szántó, rétet is használt a communitas. Volt a templomnak is földje, ez szolgált a templom fenntartására. Mátraszőlősön szőlői is voltak a templomnak, megmunkálásáról a plébános tartozott gondoskodni, évi négy misét mondott a művelés fejében. A templom földjét rendszerint a hivek munkálták meg tizedért., Volt mindenhol még a papnak, mesternek, később nótáriusnak is földje. A jobbágyok földjeik területét irtással is növelték. Már 1696-ban olvasunk irtásföldekről Háhalmon, Erdőkürtön, Szátokon, itt a nagyságot is megadja, 198 köblös./43/ 1738ban már úgyszólván minden falunak van irtása, az egyes jobbágyok irtásföldjeinek nagyságát kapjuk meg, pl. Erdőkürtön mindenkinek, még a zselléreknek is van 1.5-17 köblös. A nagyobb befogadóképességű irtásföldet a már addig is legtöbb földdel rendelkező egásztelkesek irtották leginkább. Bánknál látjuk, hogy árpát és zabot ±s_ vetnek irtásf öld be. /44/ Az úrbérrendezéskor is még sűrűn találunk az egyes falvaknál irtásokat feltüntetve. Az irtás módjáról, erdőből nyerték-e, ágették-e, semmi adatot nem kapunk.. Vetésforgóból kizárólagosnak mondhatjuk a két nyomásra, vagy ahogy Nógrádverőcén nevezték "vetőre" való gazdálkodást. Bitka kivétel 1696-ban Becske, Diósjenő, Lőrinci, ahol három nyomásra osztották fel a határt./45? 1728-ban azonban ezeknél is kettes vetésforgót találunk,/46/ később is alig fordul elő három nyomásos gazdálkodás.