Levéltári Szemle, 18. (1968)

Levéltári Szemle, 18. (1968) 3. szám - EMLÉKEZZÜNK RÉGIEKRŐL - Balázs József–Papp Tibor–Benda Kálmán: Látogatás a bécsi Hadilevéltárban: Balázs József és Papp Tibor magyar levéltári delegátusokkal beszélget Benda Kálmán / 643–656. o.

- 651 a dualizmus létrejötte jelentette. Ennek az államnak két központja volt. Mindkettő azt várta, hogy a katonai kérdéssel kapcsolatos kivánságaik teljesülnek, fíz azonban lehetetlenség volt. A hadügyi tárgyalások alapjául az 1867. XII.te. ll.§-a szolgálhatott volna. Többek között az alábbiakat lehet olvas-* ni ebben a paragrafusban: "...mindaz, ami az egész hadseregnek és igy a magyar hadseregnek is, mint az összes hadsereg kiegészítő részének egységes vezetésére, vezényletére és beiszervezetére vonatkozik, 0 Felsége által intézendonek ismertetik el." Az idézett törvény tehát megemliti a magyar hadsereget név szerint is, majd kitér arra, hogy a létrehozandó ' hadseregnek a császár kezében kell maradnia. Ez a kettősség egyrészt lehetővé tette a teljesen önálló magyar hadsereg követelését, másrészt annak teljes elvetését is. Ami a katonai kérdést illeti, jelentős időszak ez a^ hadügy történetében. A XIX.század második felében, átvezető európai országok megreformálták hadseregeiket. A napóleoni hatás tulajdonképpen ekkor kezd mindenütt érvényesülni. Rá kellett térni a nagylét számú hadseregekre, annak a katonai elvnek alkalmazása folytán, amely szerint a háborúkat a döntésig kell végigvinni. Az eddigi sorozási és hadkiegészítési rendszert, amely felfogadáson, toborzáson, helyettesítésen, sorshúzáson alapult, fel kellett számolni és rá kellett térni az általános hadkötelezettségre. Továbbá a gyorstüzü fegyverek rákényszeritették a hadvezetést arra, hogy föllazítsák az eddig tömör, oszlopvonalban harcoló ás felvonuló csapataikat és tagolt harcrendet kialakítva, részekre bontsák egészen a rajok csatárláncáig. Ezen általános katonai elveken belül hogyan alakult most már az osztrák vezérkar és a magyarok álláspontja? Osztrák részről többen ragaszkodtak a régi hadszervezési elvekhez, meg akartak maradni a königgratzi csata előtti állapotoknál és viszonyoknál. Eleinte elleneztek minden olyan reformot, amely a hadsereg létszámának felemelését, a megváltás eltörlését eredményezte volna. Ami a politikai helyzetből fakadó nézőpontjukat illeti, ellene voltak minden önálló magyar törekvésnek, féltek a monarchia katonai egységének felbomlásától és hallani sem akartak arról, hogy Magyarország önálló fegyveres csapatokhoz jusson. Ezzel ellentétes, a másik szélsőséges nézet Magyarországon látott napvilágot. Különösen a középbalhoz és a szélsőbalhoz tartozó politikai csoportok hangoztatták azt a véleményüket - és hozzájuk csatlakoztak a volt 48-as tisztek is - amely szerint egy teljesen önálló, Ausztriától független, magyar vezényleti nyelvű, magyar öltözetű és zászlóju honvédséget kell felállítani. Ez háború esetén természetesén segítségére sietne