Levéltári Szemle, 18. (1968)
Levéltári Szemle, 18. (1968) 3. szám - Lengyel Alfréd: A felszabadult Győr megye és város igazgatásának első évei / 584–602. o.
- 591 térésük körülményeit is kötelesek nyilatkozatukban előadni. A valótlan tények állitása, vagy a lényeges körülmények elhallgatása természetesen még évek múlva is a nyugdijigény nélküli, azonnali elbocsátást vonta maga után. Ilyen esetekkel szemben az eljáró bizottságok, hatóságok nem ismertek megalkuvást, mint ahogyan a munkahelyükről indokolatlanul távol maradó közszolgálati alkalmazottak irányában sem volt - legalábbis az első időszakban - elnézésnek helye. A thj. város polgármestere pl. már május 7-én felterjesztette a főispánhoz a szolgálattételre nem jelentkezett városi alkalmazottak kimutatását azzal a kérelemmel, hogy a katonai szolgálatot teljesitők kivételével, valamennyien az állásuktól való felfüggesztés sorsára kerüljenek./19/ Az igazoltatási munka nem folyt mindig a kellő szigorral és körültekintéssel, amiben nagy része volt annak a körülménynek, hogy a koaliciós pártok jobboldali erői mindent elkövettek a régi emberek visszatartása érdekében, akik viszont akarva-akaratlanul is megnehezítették a demokratikus elveknek a közigazgatás keretein belül történő érvényre juttatását. Az egyesitett vármegye területén működő igazoló bizottságok hozzávetőleges becslések szerint 15 200 eljárást folytattak le a különböző foglalkozási ágakban, s ezek során a nem^igazoltak száma összesen alig haladta meg a 4-5 %-ot. így elképzelhető, hogy ezek között milyen kevés volt a közszolgálati alkalmazott /hiszen Győr elsősorban iparos és kereskedő városnak számított/, de az is, hogy ebből kifolyólag a haladó és konzervatív elemek között - az ügyintézés és a közérdekek rovására - milyen gyakoriak voltak a súrlódások, nézeteltérések. Az 1950. évi I.tanácstörvény vitáján hangzott el az a jellemző megállapítás, hogy "a felszabadulás után a helyi közigazgatási szervek sokáig inkább a demokrácia és a reakció csatáinak voltak a szinterei, mint a dolgozók ügyeit valóban szolgáló alkotó munka hivatalai. M /20/ Sz a körülmény természetesen még inkább sürgetővé tette az uj kádereknek az apparátusba való bevonását, bár érdemleges lépések e téren csak jóval később, 1945 őszén történtek, amikor a munkásosztály ás a dolgozó parasztság köréből kiemelt megfelelő személyek átképzésére már rendszeresen ás jogszabályok által biztosított alapon nyilt lehetőség. /Az 1945,május 4-én kelt 1150/1945. M.S.sz. rendelet u^yan módot nyújtott /az orvosi, mérnöki beosztású tisztviselők kivételével/ a képesítés alóli felmentésekre és ezen a cimen'Győrött és a járásokban is számos /részben igen tehetséges/ uj munkaerő került felelős közszolgálati pozíciókba, de ez a módszer mindenképpen csak ideiglenes jellegű lehetett, mint ahogyan a régi alkalmazottak, hivatalvezetők demokratikus átképzése is csupán részmegoldásként jöhetett tekintetbe./
