Levéltári Szemle, 18. (1968)

Levéltári Szemle, 18. (1968) 3. szám - Hasznos Zsigmondné: A nagy tömegben sérült könyvtári-levéltári anyag megmentésének racionális, gépesített módszereiről / 573–579. o.

- 577 majd előbb-utóbb elkeményedést okoz az álltában is fokozatosan gyengülő-porladó papiron, amely erre feszültséggel reagál és belső, továbbrepesztő tendenciát teremt az egész lapfelületen. Mi 10 újságlap teljes gépi restaurálását végezzük el addig, amig egyetlen, előző időkben megfoltozott lapról el tudjuk•távolítani ezeket a ráragasztott "görcsöket" - ha ugyan nem az olló ilyenkor az egyetlen lehetőség. A magyarországi Párttörténeti Intézetnek sokezer ujságlap-anyagát restauráltuk, egy közgyűjteménynek pedig sokezer plakátot, műsorlapot /ezek is ujságpaplrszerüek/ és e munkák mind a fenti megállapításomat igazolták. A konzerválás-restaurálás egyetlen fázisában sem szabad ujságnak nedvességgel találkoznia, mert papírja 30-40 %-ban vizre duzzadó enyves kötőanyag.^ Tehát a tisztítás, a savmentesitő neutralizálás és bármely ragasztó- vagy rostmegerősitő szándék sem folyamodhat vizes technológiához. A hírlapok papírja nem tekinthető - más nyomdapapirhoz viszonyítva - "rostfilc" struktúrának, alapanyaga zömében egyszeri facsiszolat és enyvező töltő„ anyag tisztítatlan keveréke, erősen savas kémhatású, ami sietteti az/"elégés"-ként ismert oxidációs folyamatot egészen, a papir szét póriasáig. Ennek a néhány, itt csak végtelenül leegyszerűsített formában ismertetett ténynek a figyelembevételével viszont már meg is tehetjük az első helyes lépést a hír lapanyag védelméhez: eldöntjük, hogy mit nem szabad tenni a restaurálásuk c imán!" Amit viszont tenni lehet, ahhoz sürgősen hozzá kell kezdeni, mert tévedés lenne abban bizni, hogy egyszer csak valami csodadoktora akad a beteg újságoknak, aki egyetlen gyógyszerrel minden bajából kikezeli. Illetve, hogy ez a csodaszer máris megvan: a pénz, vagyis az anyagi áldozat, amellyel berendezzük azt a korszerű hír laprestauráló műhelyt, ahol racionális tömegmunkában lehet dolgozni és olyan minimálisra csökkenthető költséggel, hogy meg kategóriákat sem kell felállítani a teljes vagy csak részleges restaurálásra szoruló lapok megkülönböztetésére.