Levéltári Szemle, 18. (1968)

Levéltári Szemle, 18. (1968) 2. szám - Németh András: Az Iparügyi Minisztérium a felszabadulás után, 1945–1949 / 351–385. o.

- 359 tek ki. Az uj szervezeti felépités végrehajtásával egyidőben a minisztérium létszámát többségében ipari munkásokkal töltötték fel, A munkáskáderek kinevezése az iparügyi minisztériumi dolgozóknak párttagság szerinti összetételében is változást hozott. A nagy- és középüzemek 1948. március 25,-én elrendelt államositása az Iparügyi Minisztériumot felkészületlenül érte, A felkészületlenség politikai és szervezeti téren ^olyan nagyfokú volt, hogy a magyar ipar állami irányitását ellátó Iparügyi Minisztérium az államositás előkészitésében szervezetten nem vett részt és csak a végrehajtásába kapcsolódott be. Kitűnt, hogy a Bán Antal miniszter es közvetlen munkatársainak távozásával keletkezett bizonytalanságot az ipari üzemek államosításáig az átszervezéssel és uj dolgozókkal nem tudták felszámolni. A minisztériumi dolgozók bizonytalanságát és akcióképességének hiányát azonban nemcsak a jobboldali Sz.D.P. vezetők eltávozása okozta, hanem az jórészt a gazdaságpolitika váratlan és gyors változásával függött össze. A Kommunista Párt állásfoglalásai alapján végrehajtott államositás valamennyi magyar iparirányitó hatóságot és az ipar felügyeletét ellátó szerveket váratlanul érte és mindenütt meglepetést okozott. A koaliciós kormányon belül döntő befolyással rendelkező két munkáspárt összehangolt gazdasági programja a gyakorlatban a Gazdasági Főtanács irányításával valósult meg. A Gazdasági Főtanács az un, száraz ut gazdaságpolitikát, a tőkés kapitalista szektor közvetett - hitel-, árés adópolitikai - módszerekkel való gyöngitését és az állami szektor növelését képviselte. A békés átmenetet jelentő gazdaságpolitikát a Kommunista Párt vezetői nemcsak helyeselték, hanem az MSZP. Központi Vezetősége 1948. február 17-i értekezleten a folytatása mellett foglaltak állást. A Kommunista Párt távlati gazdaságpolitikai irányelveiben a tőkések tulajdonában lévő ipari üzemek államositása nem szerepelt. Az államosításról még ugy nyilatkoztak, hogy "Nekünk is jobb, ha a szocialista szektor növelését megrázkódtatás nélkül tudjuk előrevinni," és azt hangsúlyozták, hogy "egyelőre nem veszünk irányt az ipar államosítására é s általában folytatjuk az un. száraz ut politikáját". A határozatban csak az szerepelt, hogy "a magyar nemzetgazdaság letért a kapitalizmus útjáról és folytonos szakadatlan harcban a még jelentékeny kapitalista szektorral fokozatosan a szocialista termelő viszonyok megvalósítása felé fog fejlődni," Az 1946-tól sikeresen alkalmazott és 1948 február végén még célravezetőnek tartott gazdaságpolitika helyett azonban Gerő Ernő 1948, március 3-án az MKP Politikai Bi-