Levéltári Szemle, 18. (1968)

Levéltári Szemle, 18. (1968) 2. szám - Németh András: Az Iparügyi Minisztérium a felszabadulás után, 1945–1949 / 351–385. o.

- 351 Németh András: AZ IPARÍÍGYI MINISZTÉRIUM A FBlfSZ/VBADUbÁS U T A N 1945 - 1949 A debreceni Ideiglenes Nemzeti Kormány megalakulása után létrejött és 1949 július közepéig működött Iparügyi Minisztérium szervezeti felépités, iparirányitó módszerek, dolgozóinak politikai felfogása és szociális származása, valamint a minisztérium hatásköre és feladatai alapján három egymástól különböző időszakot élt át. Az időszakok a három miniszter - Takács Ferenc, Bán Antal és Kossá István - politikai felfogása, egyénisége, vezetési módszerei alapján is meghatározhatók. A koaliciós kormányon belül bekövetkezett változásoknak megfelelően érvényesülő gazdaságpolitikai célok megvalósifására kiépitett szervezet és iparirányitási módszerek változása határozta meg. Az egymástól elhatárolható és a társadalmi, politikai, valamint a gazdasági átalakulást kifejező időszakokon belül a két hosszabb ideig tevékenykedő miniszter párttagsága a minisztérium dolgozóinak szociális Összetételére is kihatott. A debreceni Ideiglenes Nemzeti Kormány iparügyi minisztere, Takács Ferenc idején két minisztérium - a debreceni és a budapesti - körvonalai bontakoztak ki. Az ipari központoktól távol székelő, kis létszámú debreceni Iparügyi Minisztérium iparszervező és iparirányitó tevékenysége hirközlés hiányában és a szinte leküzdhetetlen kozelekedési akadályok mellett alig érvényesült. Aktivitását a közigazgatási és iparirányitói gyakorlattal rendelkező tisztviselők hiánya is akadályozta. A debreceni Iparügyi Minisztérium a tiszántúli területek, Borsod, és Nógrád megyék iparának megszervezése és iparirányitó tevékenysége mellett az üzemi bizottságok létrehozását és működését szabályozó 50 100/1945• és a miniszteri biztosok kirendelését engedélyező 52.650/1945* Kormányrendeletek megalkotása és végrehajtása terén maradandót alkotott. A termelés meginditása érdekében hozott két rendelet a magyar ipar és az ipari dolgozók életében is uj korszak kezdetét jelentette. A dolgozókat képviselő üzemi bizottságok bekapcsolódtak a vállalat irányitásába, a gazdátlanul maradt üzemek élére kinevezett miniszteri biztosok irányitásával a tőkések távollétében is megkezdték a termelést.