Levéltári Szemle, 17. (1967)

Levéltári Szemle, 17. (1967) 3. szám - A KÜLFÖLD LEVÉLTÁRÜGYE - MAGYAR LEVÉLTÁROSOK KÜLFÖLDÖN - Schmidt Ádámné: Állami levéltárak Ghánában / 853–870. o.

- 855 Az európai telepesek egymással versengve ádáz küzdelmet vivtak és erőd ' >*• , • gyakran cséréltek gazdát. A XVII. századtól kezdve ezrével szállították el az országból a legembertelene"bb körülményék között a benszülött lakosság sziné-javát, hogy rabszolgáknak eladva őket északéé::- délamerikai cukor-, dohány- és kávéültetvényeken dolgozzanak. Ezalatt mind az európai telepesek* mind a tengerparti benszülött törzsek figyelmét teljesen elkerülte az, hogy az ország belsejében egy erős és harcias ashanti királyság alakult ki. Ősei Tutu Kumasi-i király /1695-*1731/ S-ZÖvetséget kötött az ashanti területen lakó összes törzsekkel; ezek őt vezérüknek ismerték el, mert nála volt a szentnek tekintett "Arany szék", az ashanti szellem jelképe,. Az igy megalakult, katonailag jól szervezett szárazföldi birodalom, a továbbiakban —főként gazdasági okok miatt, hogy a tengerparti kereskedelem áruihoz közvetitők nélkül hozzájuthasson - hosszú harcot vívott a tengerpart megszerzéséért az európai telepesekkel és a tengerparti benszülött törzsekkél egyaránt, /4-/ Ez utóbbiak nem egyszer fordultak oltalomért a harcok során európai telepesekhez. Az állandó háborúskodás és a velejáró költségek 1828-ban arra az elhatározásra juttatták Angliát, hogy feladja tengerparti telepeit. A kereskedők azonban nem tették magukévá az angol kormánynak ezt a döntését és javaslatukra az angol parlament hozzájárult ahhoz, hogy a partmenti angol települések sorsát a három angol kereskedőből álló "Committée of Merchants of London" intézze tovább; az angol parlament mindössze évi L'40Q0,- összegét szavazott meg az angol erődítmények karbantartására. A "Committée of Merchants of London" angol helyi kormányzó és választott tanács utján igazgatta a területet és ezzel lefektette a későbbi angol uralom alapjait. George MacLean kormányzó 1830-ban véget vetett a tengerparti törzsek é&rziés kízőiti és európaiakkal folytatott véres küzdelmének. Ez a legtekintélyesebb és a benszülöttek között legnépszerűbb európai nagy tapintattal és diplomáciával helyreállította a rendet, megszervezte az angolok által ellenőrzött "területen a közigazgatást és igazságszolgáltatást* 184-3-ban elismertette az angolok protektorátusát az Aranyparton; 1844. március 6.-án kötötte meg hires egyezményét 12 fanti törzsfőnökkel, majd ugyanebben az évben több más törzsfőnökkel is, akik vállalták, hogy ősi szokásaikat összhangba hozzák az angol törvényekkel, ígéretet tettek, hogy megszüntetik emberáldozatok bemutatását és a rabszolgatartást. Az angolok megvásárolták a svéd és dán településeket és igy egyetlen komoly riválisként a hollandok maradtak a partvidéken. 1872-ben az I867, évi angol-holland területi csereegyezmény érteimébén -átvették /nem minden zavar nélkül/ a holland településeket is, 1873-74— ben folyt le a hatodik ashanti háború, amely 1874-. február 13.-án a Fomenah-i egyezménnyel ért véget. 1874—ben a tengerparti angol te-