Levéltári Szemle, 17. (1967)

Levéltári Szemle, 17. (1967) 3. szám - HELYTÖRTÉNETÍRÁS - Tájékoztatás a levéltárosok 1966-ben publikált helytörténeti munkásságáról / 818–838. o.

- 833 sorozat anyagából közölnek részleteket. Megjelentetésükben része van a Borsod-Abaúj-Zemplén megye tanácsa végrehajtóbizottságának is. Az építési, közlekedési és vizügyi osztály felismerte, hogy a város folyamatban levő feltárási és-', helyreállítási munkáihoz a közzétett történeti adatok milyen jelentős segítséget nyújthatnak. A mezővárosi vezetés szétágazó s a XVI-XVIII. században egymástól csak lassan elkülönülő funkcióinak megfelelően, fennmaradt iratanyaga is igen változatos. A tárgyalt ügyeknek e tanáésülési jegyzőkönyvek mellett bírósági, örökvallási és "vegyes" protokollumokban maradtak nyomai. A kiadványsorozat itt ismertetett második kötete, akárcsak az első, valamennyi fenti jegyzőkönyvfajtából gyűjti össze az 1579 /a kezdet/ és 1781 közti bejegyzések egy bizonyos tárgykörbe tartozó csoportját. Ez a tárgykör jóval szélesebb, mint amire a cim szűkebb értelmezéséből következtetni lehetne. A közölt anyag zöme ugyan az épületek tulajdonjogi változását tükrözi /ádásvételi, zálog- stb. ügyleteket/, továbbá az építkezésre és a pusztitásokraj, tűzvészekre vonatkozó s az építményeket, a településszerkezetet, a városképet bármilyen módon közvetve érintő adatokat hoz, de ezeken túlmenően olvashatunk pl. a kötetben kimutatásokat az órásmester fizetéséről^ szolgálati idejéről, a városi harang jövedelméről, díjszabást a harang használatáról, határozatot vétkes noszemélyek elitéléséről stb. Az épületek sorsa sok esetben csak kicsiny része volt a Patakon lejátszódó s az ország története szempontjából is döntő fontosságú eseményeknek. A pataki templom és református kollégium birtoklása az 1670-es évektől kezdve hosszú időn át volt katolikus és protestáns érdekek egyik legfőbb ütközőpontja; a városi irnok följegyzései nem egyszer' apró részletességgel számolnak be a foglalások drámai eseményeiről. A mezővárosi ügyvitel történetének /amelyet ugyancsak időszerű volna már országos igazgatástörténetünkbe beilleszteni/ hasonlóképp gazdag forrásanyagát kínálják a protokollumok. Az 1720. utáni bejegyzések >- terjedelemben sokszorosai a XVI-XVII. századiaknak - legnagyobbrészt már csak regeszták formájában kerülhettek közlésre. Az egész terjedelmükben közölt daraboknál a publikáció itt is betühüségre törekedett /akárcsak az első kötetben/ és e tekintetben véleményünk szerint kissé most is túllépte a szükséges mértéket /a személyneveket pl. az első hat lapon még a regesztákban, sőt azok kezdőszavában is kis betűvel hozza, ha az eredetiben ugy fordulnak elő; az eredeti ortográfiához még a tárgymutató szavainál is ragaszkodik stb./. Román János a földrajzifév- és tárgymutató elkészítésével különösen sokat tett annak érdekébenj hogy a kiadványt minden tudományág kutatóihoz közelebb juttassa /bár az utóbbiba egy-egy címszó^ mint pl. á patikáé vagy a harangozóé

f még bekívánkoznék. A "Jegyzetek" túlnyomó részben szövegkritikai megjegyzéseket adnak. A kötetsorozat folytatása mindenkép kívánatosnak látszik. Maksay Ferenc