Levéltári Szemle, 17. (1967)
Levéltári Szemle, 17. (1967) 3. szám - HELYTÖRTÉNETÍRÁS - Jánosi Ferenc: A modern krónikaírás elvi-módszertani kérdései / 786–817. o.
- 806 b./ az év végén ugyancsak szektorok szerint kidolgozott, átfogó és elemző beszámolókból § c./ az eseménynaplókhoz kapcsolódó dokumentumgyűjteményből. E három rész egy kötetben oly módon kerül elhelyezésre, hogy az előrebocsátott beszámolókat /feldolgozás/ követik az eseménynaplók /forrásanyag/, majd a dokumentumok /bizonylati anyag/. Kisebb települések, munkahelyek esetében előfordulhat, hogy a krónika csu-* pán egységes /szektoronként nem tagolt/ eseménynaplóra,, esetleg még dokumentumgyűjteményre korlátozódik*,s nem ad :éyesbeszámolóti legfeljebb az eseménynaplóban több-kevesebb kommentálással kiséri az adatokat* eseményeket. Ezeken a helyeken ugyanis érthetően nehéz megfelelő munkatársakat találni, s igy gyakran egy személy vezeti a krónikát, akitől természetesen bajos többet várni*, Ez az "egyszemélyes" krónikavezetés igy adott esetékben érthető és helyénvaló. Általában azonban - figyelembe véve a krónlkairás népművelési és a helytörténetirást segitő funkcióját, valamint a gyakorlati tennivalókat: akár az adatok széles körű gyűjtését és alapos válogatás át t , akár a hiteÍesség v biztositását-, •*• feltétlenül, szükséges a munkaközösség, a kollektív tevékenység^ a krónlkairó kör kialakitása. A kör működőképes megszervezése viszont csakúgy, mint a modern krónika világos szerkezeti felépitése megkivánja a megfelelő tagolástt a körön belül a munkacsoportok kialakítását £ a krónikán belül pedig a szektoronkénti eseménynaplózá^t és beszámoló^készitést. E két tagolás egybehangolását oly módon lehet biztositani, hogy a munkacsoportokra rábíztuk egy-egy szektor önálló gondozását . A kör szervezeti és a-krónika szerkezeti tagolása igy köl~ csönösen fedik egymást. ' : "' r :, '* ''" Egyébként - függetlenül a telepiiléBek, munkahelyek nagyságrendjétől, illetve a káderhelyzettől * több izben is felmerült .a kérdés a krónikairás eddigi gyakorlatában, hogy nemvoÍna**e helyesebb az eseménynaplózásty az éves fejlődés áttekintését, egyáltalán a krónikavezetést komplex formában megoldani: az eseményeket iUőréndi sorrendben "vegyesen" /szektoronkénti tagolás nélkül/ közölni^ és a fejlődést is igy* egybeszövötten ábrázolni? Eltekintve e módszer nehézségéitől, valamint a részarányok megbomlásának veszélyétől, a komplex krónika talán életszerűbb mint i~ rásmü. Viszont a szektoronként tagolt krónika is biztositja a fejlődés éves áttekintésével a z eleven élet, a mozgás tükrözését, ugyanakkor jobban aktivizálja és neveli a kör tagjait, s mint kútfő tartalmilag kiegyensúlyozottabb* formailag áttekinthetőbb-| egészben véve használhatóbb.