Levéltári Szemle, 17. (1967)

Levéltári Szemle, 17. (1967) 3. szám - HELYTÖRTÉNETÍRÁS - Jánosi Ferenc: A modern krónikaírás elvi-módszertani kérdései / 786–817. o.

- 789 A szervezett patronálással együtt megoldanó feladat - a króxiikairás . — — •• •— — ,. ||-. Ilii 40t Hmm* .11 •> '• I. —».l l-ll I«—— — H •ü flW .... ••!•• »l — .-^ ll— ... I. • >- . — •- • • .1 « !•• »•• - I '• M * '.' I ' ip"

1 ' I reális anyagi szüksegletein.e-k bizto

sítá

sa is tanácsaink utjaju Krónikairásunk eddigi fejlődését mérlegelve, a másik jellemzi körülmény az, hogy minden hiányosság* sőt hiba ellenére a mo z galom • 0gé^ síéből érződiké, milyen egészséges „é

s bő forrásokból táplálkózik

i hogy sikerein tui még kudarcai mögött is milyen értékes^' de* elmulasztott, vagy kellően ki nem használt lehetőségek rejlenek^ s hogy végső soron mennyire fejlpdoképeg és fejlesztésre érdemes* A mozgalom forrásait vizsgálva, kezdjük azzal, hogy könnyebb lett azéletünk, valóban szabaddá vált s a közeljövőben tovább növekszik a szabadidő, amelynek értelmes felhasználására aligha van vonzóbb foglalatosság, mint a helyi krónikairás. Emelkedett népünk műveltségi szinvonala, széles rétegek körében megnőtt a történeti érdeklődés, amely már nem elégszik meg az ismeretek puszta befogadásával, hanem alkotó módon keres kielégülést a történetírás segitége, sőt primer fokon - amatőr müvelése utján. Minőségi változás megy végfre népünk kulturális igényeiben: mind többen és többen törekszenek nemcsak művészeti sikon, de az egyes szaktudományok területén is arra, hogy bizonyos forrásképző műfajokban az adott terület hivatásos művelésének alapvető szakmai követelményeit elsajátítva, képzett műkedvelőkként dolgoz

z

anak

. Közrejátszik az is, hogy a szakképzettség állandóan differenciáló*dik, ami szükségszerűen kiváltja az ismeretek másirányu, komplex kiegészítésének igényét. Az ország egészét átható, uj társadalomfejlesztési és gazdaságirányítási tendenciák a vidéket is felzárkózásra, múltja és jelene reális feltárására, fejlődésének megalapozott, önálló megtervezésére ösztönzik. Izmosodik a szülőföld tevékeny szeretete, melyben a Párt népfrontpolitikája alapján egymásra talál minden épitő erő. Szocialista jövendőnk útját keresve, szükségesnek érezzük számbavenni-az idők próbáját kiállt eszmei utravalónkat: demokratikus és forradalmi örökségünket csakúgy, mint uj szocialista hagyományainkat. Helytörténetirásunk várja, hogy a meglévő forrásanyagokat kiegészítse a krónikairó köro'k adat- és anyaggyűjtése. Mindez együttesen táplálja, lelkesiti a krónikairó mozgalmat, s mindezen tul az ember örök igénye: ha már léte véges, legalább emlékét örökitse meg, hirt adva magáról, életéről a jövendő koroknak.