Levéltári Szemle, 17. (1967)

Levéltári Szemle, 17. (1967) 3. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Simonffy Emil: A mezőgazdasági termelőszövetkezetek iratai: beszámoló a Zalaegerszegi Állami Levéltár tapasztalatairól / 631–652. o.

- 644 vezésénél iigyeskedési szempontok is fontos szerepet játszottak. így adatait kritikával kell szemlélnünk, más forrásokkal összevetnünk. A terveknek is rendszerint a ceruzával készült fogalmazványait találjuk meg a szövetkezet iratai között.. De Q% néha előny is* Éppen fogalmazvány jellegé miatt sokszor találunk benne dokumentumokat, a tervkészítés előmunkálatairól is*, így például a zalamerényéi szövetkezet 1958/59* évi tervében egy kimutatást találunk arról| hogy az előző öt évben melyik táblában milyen vetés volt, mikor lett a tábla trágyázva. Mellette megtaláljuk még a szövetkezet szántóföldjeinek vázrajzát is. e/ Közgyűlési jegyzőkönyvek: A termelőszövetkezet legfőbb szerve a közgyűlés, nagyobb taglétszám esetén a küldöttközgyűlés-* Az ötvenes években igen gyakran taggyűlésnek nevezik, A taggyűlések sűrűsége változott, az 1950-es évek elején általában két hetenként, később havonta kellett tartani. Valamennyi fontosabb kérdést, főleg az anyagi természetüeket, a taggyűlés elé kellett vinni. A taggyűlésekről jegyzőkönyvet vettek fel. A jegyzőkönyvek megállapithatólag általában két példányban készültek, de a másolatot nem mindig terjesztették fel a járáshoz. A taggyűlések jegyzője általában a könyvelő volt, és a tisztázatot is ő irta, leggyakrabban kézírással. Sajnos a legritkább esetben fordult elő, hogy a szövetkezetek a jegyzőkönyvekből külön sorozatot képeztek volna, azt rendszerint a levelezési anyag dzsungeléból kellett kiválogatni. A közgyűléseknek sorszámot nem adtak, a határozatokat sem számozták, igy utólag már lehetetlen megállapítani, hogy sikerült-e összeszedni a jegyzőkönyvek teljes és hiánytalan sorozatát. A jegyzőkönyvek általában csak a napirendi pontokat és a határozatokat tartalmazzák, az esetleges vitára és hozzászólásokra ritkán történik utalás. Viszont a határozatok elemzése is sokszor jól megmutatja, hogy a szövetkezetnek milyen problémákkal kellett küszködnie a munkaszervezés és a munkafegyelem terén, milyen nehézségek adódtak a személyi kultusz éveiben a felsőbb irányítás bürokratizmusából. Többször találkozunk annak a nyomával is, hogy a taggyűlés nem vállalta a járási tanács javaslatainak a végrehajtását. Különösen fontosak azok a jegyzőkönyvek, amelyek a szövetkezetek 1953*-54-es és 1956-57-es válságait mutatják be. A szövetkezetek szűkebb vezetősége /igazgatóság, intézőbizottság/ csak néhány tagból állott, megbeszéléseinek Írásos dokumentumaival a begyűjtött anyagban nem találkoztunk. Valószinüleg üléseiről jegyzőkönyveket nem készitettek. Egyéb iratokban azonban sokszor történik hivatkozás a vezetőség határozataira.