Levéltári Szemle, 17. (1967)
Levéltári Szemle, 17. (1967) 3. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Szedő Antal: A koppenhágai X. Nemzetközi Kerek Asztal Értekezlet / 593–607. o.
599 letkezett anyagban. Az osztrák egyetemi tanároknak, orsztrák tudományos intézetek dolgozóinak, levéltárosoknak, magas rangú funkcionáriusoknak /még nyugdíjas korukban is!/ a levéltári anyagban való kutatás egészen 194-5. május l-ig megengedett. 1975. május 1-től az emiitett kivételes kategória számára 30 éven tul, a többi kutató számára 50 éventul IGSS szabad a kutatás. Ezt Bautier utmutatóan fontos intézkedésnek tartja. Minden országban - amennyiben valaki kutatási engedélyt nem kap megvan a fellebbezési lehetőség. • A levéltári anyag kutathatóságával kapcsolatban tehát a legfőbb problémát az okozza, hogy egyfelől a történészek egyre fiatalabb anyagban akarnak kutatni, másfelől a levéltárosok félnek, hogy ha ennek a kívánságnak túlságosan engednek, az iratképző szervek csak későn adják át az anyagot a levéltárnak, papirra sem vetik a tényeket, sőt esetleg különösen érdekes dokumentumokat megsemmisítenek. A kutatás liberalizálásánál az akadályok háromfélék: jogi természetűek /törvény vagy rendelet tiltja a kutatást/; lélektani természetűek /félelem a nyilvánosságtól, minek következménye lesz , hogy az anyag begyűjtése megnehezedik/; anyagi természetűek / az iratok mérhetetlen, mennyisége megneheziti a levéltári feldolgozásukat és igy kutathatóságukat is/. Ma már nem tul nagy az érdeklődés az első világháború és az azelőtti események iránt. Annál többen akarják kutatni a két világháború közötti időszak iratait. Tekintettel azonban arra, hogy sok ma élő politikus tevékenysége ebben az időszakban kezdődik, ez az anyag túlságosan élő ahhoz, hogy kutatni lehessen benne. Amit kivánni lehet, hogy 1930ig vagy 1936-ig szabaduljon fel az anyag a kutatás számára. Az is megoldás lenne, ha lemondanánk arról, hogy minden iratféleség és minden kutató számára ugyanazt az időhatárt állítsuk fel. Nem meglepő, hogy jóllehet bizonyos eseményekre vonatkozó levéltári anyag még nem kutatható, ugyanabban a korszakban az elektrifikálás vagy a lenipar történetének iratai már korlátozás nélkül hozzáférhetők. Tehát két időhatárt is ki lehetne jelölni: az egyiket a politikai tartalmú iratok, a másikat az adminisztratív iratok esetében. Ez utóbbi iratok kutatásának záró éve nyugodtan lehetne 1939, vagy esetleg 194-5. A döntést esetleg a levéltárigazgatóra lehetne bizni, aki a kutató sze-