Levéltári Szemle, 17. (1967)
Levéltári Szemle, 17. (1967) 2. szám - EMLÉKEZZÜNK RÉGIEKRŐL - Komoróczy György–Benda Kálmán: Látogatás a Debreceni Állami Levéltárban: Komoróczy György igazgatóval beszélget Benda Kálmán / 465–470. o.
J 468 És mi lett az osztályharcos követelésekkel? Azok megszűntek a Bocskaihoz álláskor? Yoltak történészek, akik ugy vélték, hogy a hajdúknak a nemzeti sza^ badságharcba való beilleszkedésével lényegében osztályharcos követeléseik megszűntek, de ez teljesen téves. Ha lapozgatjuk a szabadságharc iratait* lépten nyomon azt találjuk, hogy a hajdúk rárohannak a földesúri birtokokra, hogy a földesúri sors alól menekülő jobbágyokat tüntetően befogadják maguk közé és elég beletekintenünk bármelyik Bocskai-kori országgyűlés irataiba, hogy láthassuk: a nemesség mindvégig a legélesebben szembenállt a hajdúsággal. Legszívesebben visszanyomták volna valamennyiüket a földre, a jobbágysorba. Bocskai magatartása mi volt ebben a tekintetben? Bocskai volt talán az egyetlen a felkelők táborában, aki sokkal meszszebb látott és aki ellené E^egjllt a nemesi törekvéseknek. Jellemző például Illésházyval, első tanácsosával való levelezése. Illésházy semmilyen alkalmat el nem mulaszt* hogy kifejezést adjon a hajdúk iránti ellenszenvének. Hosszan panaszkodik rakoncátlan viselkedésükre^ rablásaikra, mig Bocskai mindannyiszor megvédi őket. A hajdúságról "egynehány rendbeli panaszolkodását láttuk kegyelmednek - irta Bocskai egyik levelében *- mindazokra mit Írjunk, magunk sem gondolhatjuk. Isten látja, semminek okai nem vagyunk, mert ha lehetne az egész hajdúságot csak az magunk kebelében, vagy markunkban szorítanánk, hogy senkinek terhére ne volnának. De ilyen nagy változás közönségesen soha kár nélkül nem lehet. Ha oly jó szél találkozott volna valahonnan, az ki hirünk nélkül az német császár erejét kifutta volna Magyarországból, talán ugy kár nélkül helyére tudtuk volna hütünknek és nemzetségünknek szabadságát "állatni. De hogy haddal kellett azokat innen kivernünk, az kik minket rontottanakj kárral kellett annak meglenni, kit az következendő jóért el kell mindnyájan szenvedjünk." Bocskai, ahol csak tehette, felkarolta a hajdúk ügyéi* persze magatartását nemcsak rokonszenv, hanem a katonai és politikai érdekek is irányították,, mindez azonban a nemesség igénye és akarata ellenére volt. Ugyanakkor a hajdúk részéről jelentkezik az a megváltozott erkölcsi tartalomra jtéllemző megnyilatkozás, amely az l604-i országgyűlésre szóló meghívóban Lippai Balázs és Németh Balázs hajdukapitányok tollából mutatja meg azt az uj célkitűzést, amit a hajdúk maguk képviseltek, amikor a nemességhez fordultak: w Az szegény megnyomorodott országunknak szabadságáért az mi kegyelmes'urunkkal, az tekintetes és nagyságos Bocskai Istvánnal fegyvert fogtunk." Kérték a nemességet! 1t 4 ezen jó igyekezetünkben velünk egyet értsen, és az igaz hitért, országunk szabadságáért fogjon kegyelmetek mind most, mint ezután fegyvert,*.
