Levéltári Szemle, 17. (1967)
Levéltári Szemle, 17. (1967) 2. szám - A LEVÉLTÁRI MUNKA KÉRDÉSEI - Szekeres József: Javaslat néhány tömegesen előforduló vállalati irattípus megőrzési határidejének módosítására / 349–357. o.
- 357 Fölvetődik azonban az a kérdés is, miért szükséges az egységesítés az őrzési idő tekintetében, miért nem írhatja elő minden szaktárca a saját területén az egyes iratfélék biztonsági szempontokon alapuló megőrzését. Emlékezetesek még bizonyos tárgyalások, melyeken a tárcák jogászai a levéltárosok észrevételeit a tul hosszú őrzési időkkel kapcsolatban azzal utasították el, hogy jobb, ha minél több irat van meg a vállalatoknál. Ezek az aggályok nem alaposak. Nem kívánok utalni a selejtpapir gazdasági jelentőségére, csak arra,hogy helyhiány következtében nincs lehetőség levéltárak nagyságával vetekedő üzemi irattárak létesítésére. De erre nincs is szükség, ezt semmi sem indokolja és ilyen túlmunkára nem is kötelezhetők a vállalatok. A gyakorlatban nem is végzik. A vállalati irattárakban a saját iratanyag is - amennyiben ez ügy lezárt, néhány éves - a legmostohább viszonyok közepette talalható 9 el8dszervek iratai pedig úgyszólván sehol nincsenek. De mit is tehetnek a többnyire pincékben lévő, igen csekély polcozattal ellátott irattárak ha jön az uj anyag. A gyakorlatban ilyen esetekben jelentkeznek a már emiitett csőrepedés, beázás, belső építkezés, állati kártevők stb., amikor az iratanyag használhatatlanná, sőt fertőzővé válva kerül kiselejtezésre. Megfigyelhető volt, hogy több esetben az utasításokban rövid őrzési idővel felvett iratfélék feltüntetése mellett elődszervek iratait, vagy saját nem selejtezhető anyagokat kívántak kidobni. Amikor ez az eljárás kitűnt, a selejtezők helyhiánnyal, az iratok érdektelenségével védekeztek. Nehéz is volt ilyen esetekben a "tulóvatosak" álláspontjára helyezkedni. Összefoglalva az elmondottakat - szükség van az őrzési határidők ésszerűsítésére, egységes megállapítására, hogy az életben - főleg az utasítások hiányosságai, nem praktikus volta miatt - kialakuló helytelen eljárási formák kiküszöbölhetők legyenek, ugyanakkor a felesleges őrzés megszüntetésével elősegítsük a népgazdaság papírellátását, csökkentsük a vállalatok felesleges munkájá.t és az irattárak helyigényeit. E szempontból kell üdvözölnünk a Társadalombiztosítási Főigazgatóság már említett utasítását, amelynek készítői, helyesen felismerve a kialakult helyzetet, öntevékenyen 5 jóirányban fogtak hozzá a probléma megoldásához.
